Az alábbiakban egy nem szokványos interjút olvashatsz, csapatunk vezetőedzőjével, akit most más szemszögből igyekeztünk szóra bírni.
Sasa Nedeljkovic-csal kendőzetlenül beszélgettünk családjáról, értékrendjéről, szokásairól és a munkába vetett hitéről.
Sokan ismernek, mégis keveset tudunk rólad, szeretnénk kicsit jobban bemutatni. Nyár van, bizonyára ti is elmentetek nyaralni a családdal. Merre jártatok, hol töltöttétek a vakációt?
Bajnokság közben más a ritmusom a pihenésben, egészen másképp regenerálódom. Amikor eljönnek ezek a pillanatok – másfél-két hónap pihenés, edzés nélkül – akkor a családommal megint egészen más ritmust találunk. Az idén júniusban Horvátországban voltunk nyaralni. Azért júniusban, mert nincs olyan nagy tömeg, nincs akkora meleg még. A két gyermekem jobban szereti a tengert júniusban, mint júliusban és augusztusban, amikor a többség odaigyekszik. Tizenkét napig voltunk a tengernél, visszafelé pedig túráztunk egyet, hat napig fent voltunk a hegyekben 1400 méteren. Szóval igazán telitalálat volt az idei pihenés.
Milyen gyakran tudsz találkozni a családoddal, vagy hazajárni?
Augusztusban, amikor megkezdődik a felkészülés a csapatommal, akkor nincsenek szombatok, nincsenek vasárnapok. Három edzés után egy edzést pihenünk, négy edzés után egy napot pihenünk, így jönnek ki a szabadnapok. Elég közel vagyok Szabadkához, 140 kilométerre, úgyhogy a szabadnapokon haza tudok menni. A családom pedig a pénteket, a szombatot és a vasárnapot itt tölti Békéscsabán. Más-más az életritmusunk, nem könnyű, de sikerül úgy alakítani, hogy mindenkinek megfelelő legyen, és hogy tudjunk találkozni.
Mekkorák a gyerekek, és hogyan viseli a család a távolságot?
Egyedül vagyok itt Békéscsabán, a feleségem Szabadkán dolgozik. A fiam elsős volt tavaly, a kislányom még 6 éves, úgyhogy neki még nem kezdődött el az iskola. A fiam teniszezik, zongorázik, az iskolában különórákra jár. A kislányom is úszik, angol órára jár és zongorázni tanul. A feleségemmel sokat gondolkodtunk azon, hogy a kicsiknek nagy érvágás lenne mindent otthagyni és ideköltözni. Nehéz, de mi megszoktuk, nagyon várjuk, és nagyon élvezzük azokat a pillanatokat, amikor együtt vagyunk. Mindig próbálunk elutazni valahova, feltöltődni, új embereket megismerni. Most ez így tökéletesen megfelel.
Mennyi szabadidőd van? Hogyan telik egy heted?
Sok szabadidőm nincs. Most a felkészülési pillanatokban vagyunk, ez két-két és fél órás délelőtti edzést jelent, és ugyanezt délután is. Egy extra emberrel bővült a stáb, aki segíti a szakmai munkát, de csak az elején, mert lassan lendületbe jövünk. Most indul a legkeményebb tennivaló, a következő három hétben óriási munkát kell végezni, ahol erősítünk, három órás edzéseket tartunk délelőtt és délután is. Fejben tehát szinte egyáltalán nincsenek szabad pillanataim, nagyon sokat készülök mindegyik edzésre, mindegyik játékosra külön. Nyomon kísérem, hogy mi történik a játékosok fizikumával, de mentálisan, taktikailag és technikailag is követem mindenki fejlődését. Nekem nagyon fontos, hogy a játékosok és a csapat is a legmagasabb szinten működjön a bajnokság közben, a kupameccsek alatt. Kevés időm van napközben, befejezem az edzést, elmegyek ebédelni, majd mentálisan előkészítem magamat és a csapatomat, külön mindegyik játékost a délutáni edzésre. Amikor pedig van egy szabadnapom, azt is óriási dinamikában élem meg, mert próbálok sok figyelmet adni a gyerekeknek, a családomnak, feleségemnek. Persze fejben már fel kell készülni a következő napra is, ahol óriási kihívások várnak ránk.
A következő hat-hét hónap nagyon sok feladatot, mérkőzést tartogat nektek. Hogyan képzelitek el a következő szezont?
Kitűzött célunk a Magyar Kupa megvédése, a magyar bajnoki cím megnyerése. A MEVZA-ban tavaly döntőt játszottunk, idén új energiákkal, tapasztalatokkal, vágunk neki a sorozatnak, nagyon jó úton járunk. Nem titok, hogy az idén újra Közép-európai Liga-döntőt akarunk játszani. A BL-selejtezőben a cseh Prostejov ellen játszunk, egy nagyon komoly csapat ellen, aki nyolc éve már zsinórban ott van a Bajnokok Ligájában. Megvan a lehetőség, és próbálok élni ezzel, szeretném átadni ezeket az energiákat, terveket, célokat a csapatomnak. Tudjuk, hogy mi a célunk, ezért edzünk minden nap. Kötelező százöt százalékot beleadni mindegyik edzésbe. Azt vallom, hogy bármit csinálsz az életben, azt maximálisan csináld! Próbáljuk csúcsra hozni a formánkat azokra a meccsekre, hogy a legjobb eredményeket érjük el, nemcsak a klubnak, hanem a városnak és a magyar röplabdának.
Korábban milyen sportokat űztél? Milyen kapcsolatod volt a röplabdával? Hogyan kötöttél ki amellett, hogy edző lettél?
Röplabdáztam 20 éves koromig. Volt három-négy évem átgondolni, rájöttem, hogy nagyon vonz a sportélet, a röplabda. 1997-ben döntöttem úgy, hogy elkezdek edzősködni. Óriási energia volt bennem, szerettem volna átadni a tudásomat, persze nem mindjárt felnőtt csapatnál indult a munkám. Már huszadik éve, hogy edzősködöm, de ma is teljesen motivált vagyok. Nem érzem azt, ami egyébként benne van a szakmában. Sokan úgy tartják, eljön az a pont, amikor kötelező egy évet pihenni, feltöltődni. Egyáltalán nem érzem úgy, hogy „elfogytam”. Nagyon fontos ebből a szempontból, hogy a játékosokat én választhassam ki, tudjam, hogy kivel dolgozom. Már korábban is hangsúlyoztam, velem nem könnyű dolgozni. Nagyon szigorú vagyok, óriási figyelmet kérek munka közben, úgyhogy igazi sportemberek kellenek erre a munkára.
Ahogy beszélsz a röplabdáról, abból is átjön, hogy nagyon elhivatott vagy a sportágad, a munkád iránt. Mi lehet a varázsa a röplabdának?
Mázlim van, hogy azt a munkát csinálhatom, amit nagyon szeretek. Őszintén, húsz év után nem tudom, hogy mit hoz a jövő. Ha holnap úgy döntenék – ami nagyon nehezen történne -, hogy holnaptól nem foglalkozok a röplabdával, nem is tudom, hogy milyen munkába kezdenék. A varázslatnak benne kell lennie nemcsak a munkában, hanem az életben is, én pedig nagyon szeretem az életet. Ha úgy fogalmazhatok: az élet egy nagyon veszélyes terep, ahol óriási pozitív energiák, szép és komoly rezgések vannak körülöttünk. Ezt a harmóniát nem könnyű eltalálni, nem könnyű egyensúlyba hozni a magánéletet és a munkát, megtalálni azokat az embereket, akik ugyanúgy gondolkodnak, és ugyanúgy élik meg ezt az egészet, mint ahogy én. Az igazi célom és a sikerem a munkában van. Nagyon érzem az egészet, megtalálom azokat az embereket, akikkel jó együtt. Itt nemcsak a csapatra gondolok, hiszen nagyon fontos, hogy a klubon belül is olyan emberek vannak, akik a röplabdáról agyalnak napi 24 órát. A szakmai stábbal ugyanazokon a hullámokon nyergelünk. Ez egy óriási Rubik-kocka. Sok apróság az én feladatom, de a klub elnökének a legnagyobb a felelőssége, Baran Ádám teremti meg a kereteket, hogy a legmagasabb szinten működjön a BRSE. Büszke vagyok arra, hogy remek a munkakapcsolatunk, kölcsönösen tiszteljük egymás tevékenységét. Látom azt, hogy rengeteg terv és markáns célok vannak, ami engem és a játékosokat is motivál. Bátran elmondhatom: már most egy Európa szerte magasan jegyzett egyesületről van szó, amely a jövőben még komolyabb lesz és még magasabb szinten működik majd az egész. Örülök, hogy részese lehetek.
{jumi [*3]}
{jumi [*4]}