Egyesületünk saját nevelésű játékosa, Gyenge Andi a következő idénytől már nem a játéktéren, hanem a „másik oldalon” az edzők között folytatja.
Mi vezetett ahhoz, hogy kék-fehér mezedet edzői sípra cseréld?
Az elmúlt 2 szezonban, melyet az egyetem elvégzése után újra békéscsabai színekben töltöttem, “kettős ügynökként” éltem a mindennapjaimat. Egyszerre voltam játékos és utánpótlás-edző az egyesületnél. Ahogy telt az idő, egyre többször alakult úgy, hogy a két tevékenységet nagyon nehéz volt összehangolni. Sajnos sokszor előfordult, hogy az egyiknek a másik rovására kellett mennie. Ez egyrészt veszélyeztette az elvégzett munka minőségét, másrészt számomra is nagyon megterhelő volt. Az ezzel kapcsolatos aggodalmaimat megosztottam a klub vezetésével is. Ők is átérezték a probléma a súlyát, s végül megegyeztünk abban, hogy a következő szezontól az lesz a hosszú távon is üdvözítő megoldás, ha döntést hozok, melyik úton is haladjak tovább.
Miért az edzősködés mellett tetted le a voksod?
Elmondhatatlanul sokat kaptam a felnőtt csapatban való szerepléstől az elmúlt két esztendőben. Az óriási sikernek számító, két magyar bajnoki címen túl szakmai, illetve jellembeli fejlődéssel, rengeteg hasznos tapasztalattal, számtalan feledhetetlen élménnyel, és számos múlhatatlan barátsággal gazdagodtam. A szurkolók szeretete és biztatása is sokat segített a nehezebb pillanatokban, erre örökké hálás szívvel fogok emlékezni.
Azonban, ha felelősen gondolkodva, hosszú távra tervezek – bármilyen szívszorító érzés is lemondani az élsportolói létről, – azt kell mondanom, hogy az edzősködés ösvényén továbbhaladni a helyes döntés számomra. Jelenleg két csapat mellett dolgozom, és az edzőként való munka minden nehézsége ellenére nagyon szeretem ezt csinálni. Hónapról-hónapra segíteni a gyerekeket abban, hogy lépésről-lépésre ügyesedjenek, fejlődjenek, egyre jobban megismerni, közösséggé kovácsolni, és az egész életükön átívelő sport- (de főként röplabda-) szeretetre nevelni őket nagy felelősséggel járó, nemes feladat, ugyanakkor páratlan élmény.
Tehát a trénerként tervezed a jövőd hosszabb távon?
Életem 25 évének meghatározó alapköve a BRSE. Itt kezdtem el úgy igazán röplabdázni 13 és fél évesen, és ide vártak vissza 5 év “igazolt hiányzás” után is, akkor már az egyik végzettségemnek megfelelően edzőként is. Az egyesület jelenleg is figyelemre méltó perspektívát és hosszú távú tervezhetőséget nyújt számomra ezen a területen. Szomorú dolog, hogy a magyar röplabdázás utánpótlás-nevelésének egyik zászlóshajójaként számon tartott egyesület ugyanakkor krónikus edzőhiányban szenved. Kevés, hozzám hasonló korábbi csabai röplabdás képzeli el a jövőjét edzőként, és a fővárostól való távolságunk miatt kevesen is vannak, akik hajlandóak a Viharsarokba költözni. Bízom azonban abban, hogy ez a tendencia a következő években változni fog.
Az edzősködés mellett az életnek és a munkának több, egymástól távol álló szegmense is nagyon érdekel. Ezek közül a szívemhez legközelebb álló dolog a gyermekekkel való foglalkozás. Egész életemre szóló hivatásként a mozgássérült gyermekekkel való együtt dolgozás az, amelyben, úgy gondolom, hogy majd egyszer – ha minden körülmény úgy alakul – kiteljesedhetnék!
