Gyorshírek 2026. 06. 05. 1 perc olvasás

Pápai Péter: Egy ilyen klubnál az ember mindennap motiváltan megy dolgozni

Pápai Péter: Egy ilyen klubnál az ember mindennap motiváltan megy dolgozni

Extraligás csapatunk másodedzőjét, Pápai Pétert eddig elkerülték az aranyérmek a felnőtt bajnokságokban, idén viszont kettőt is szerzett, és mindkettőben elévülhetetlen érdemei voltak. A szakember fejlődni érkezett Békéscsabára, és úgy érzi, az első évében sokat lépett előre, habár eleinte meg kellett szoknia, hogy pályafutása során először dolgozik női sportolókkal. És bár a felnőtt szezonnak még vége, ő még mindig dolgozik, és hamarosan egy nagy kalanddal fogja zárni a saját idényét.

Nagy Péterrel együtt érkeztetek Békéscsabára. Korábban is dolgoztatok együtt, terveztétek, hogy itt is folytatjátok a közös munkát?

Igazából nem, ez egy érdekes sztori volt. Az akkori csapatommal, a MAFC-cal már szóban megegyeztünk abban, hogy a továbbiakban is maradok a férficsapat vezetőedzője. Aztán március környékén hívott Pepe, hogy kapott egy lehetőséget itt Békéscsabán, és nagyon örülne neki, hogyha jönnék vele másodedzőnek. Kaposváron két évig csapattársak voltunk, utána a MAFC-nál voltam egy szezonig a másodedzője, aztán játékosa is. Régóta ismerjük egymást, tudja, milyen ember vagyok, és én is tudom, hogy ő milyen, úgyhogy nem gondoltam sokáig azon, hogy jövök-e. Persze ezt meg kellett beszélnem a MAFC-cal, ahol azért számítottak arra, hogy két eredményes szezon után kapni fogok megkereséseket. Közben Baran Ádámmal is felvettük a kapcsolatot, többször találkoztunk, egyeztettünk, szóval ez nem egyik napról a másikra történt, majdnem egy-másfél hónapos procedúra volt. A MAFC-nál megértették, hogy milyen lehetőséget kaptam és ezt elfogadták, én pedig nagy örömmel mondtam igent és jöttem Békéscsabára.

Ahogy Pepe, úgy te sem dolgoztál korábban nőkkel. Számodra hogy ment az „átállás”?

A legérdekesebb újdonságot az jelentette, hogy a lányok mennyivel jobban bírják a monotonitást. Ha magamból indulok ki, játékosként egy gyakorlatot általában meguntam három-öt perc alatt, viszont egy női játékos sokkal tovább bírja, ezáltal el lehet húzni egy-egy gyakorlatot, vagy egy-egy edzést is akár két és fél órára.
Az is nagy változás volt, hogy rengeteget kell kommunikálni a lányokkal, jóval többet, mint a fiúkkal, mert más a gondolkodásmódjuk. Első körben ezt a kommunikációs utat kellett megtalálnunk, hogy mit és hogyan adunk át, aztán ahogy haladtunk előre az időben, úgy csiszolódtunk össze egyre jobban a lányokkal, a végén szerintem már zökkenőmentesen zajlott az egész.

Mik voltak a fő feladataid a felnőtt csapatnál?

Főleg az egyéni képzésekkel foglalkoztam, például ha edzés után volt, aki még szeretett volna egy kicsi plusz munkát végezni, akár nyitásfogadásban, mezőnyvédekezésben, magas labda feladásban, akkor arra mindig rászántunk még 15-20 percet. Kellett ezeken finomítani, de a lányok nagyon szépen beleálltak a munkába, és sokaknak sikerült is segíteni, szépen fejlődtek a szezon kezdetétől egészen a végéig. Mindenki partner volt, és ez is pozitívum a férfiakhoz képest, hogy a lányok nagyon szívesen csináltak mindent, ha elmagyaráztuk nekik, mi miért jó és ez az ő fejlődésüket szolgálja. Mindenkinél volt mit fejleszteni, kinél többet, kinél kevesebbet, de amint megkapták a visszajelzést, jöttek egyből és csinálták, mert hát jó esetben mindenki azt akarja, hogy jobb legyen, és minél kevesebb hiba legyen a játékában.

Korábban nagyon peches voltál a döntőkben és „csak” ezüstérmeket szereztél. Hogyan élted meg a Magyar Kupa-győzelmet ennek fényében?

Egyértelműen ez a legfelső polcra került az a siker. Előtte nemcsak három kupát, hanem kettő bajnoki döntőt is elvesztettem. Még régen, a 2013/2014-es szezonban, amikor Kecskemétre igazoltam, egy adminisztratív dolog miatt nem tudtam játszani annak a szezonnak a hátralévő részében. Akkor a Kecskemét megnyerte Magyar Kupát és bajnokságot, és bár az érmeket megkaptam, nem éreztem magaménak a sikert.
A mostaniból arra emlékszem, hogy mennyire felemelő érzés volt, amikor beütöttük az utolsó pontot, és ott mindenki kicsit „elvesztette az öntudatát”. Mentünk be a pályára, mindenki ölelt mindenkit, nagyon jó érzés volt. Főleg úgy, hogy korábban ötször végignéztem, hogy a másik csapat örül, a mi csapatunk meg lehajtott fejjel megy gratulálni. Most meg mindenki nekünk gratulált, úgyhogy ez egy felejthetetlen élmény marad. De nem csak az utolsó pont, vagy csak a döntő, hanem a teljes hétvége és az azt megelőző felkészülési időszak, az a 12-13 nap, ami a Vasas-elődöntő után következett. Amilyen munkát ott a lányok letettek az asztalra, ahogyan beleálltak, és ahogy a Kaposvár elleni elődöntőtől kezdve a döntői utolsó pontjáig elszántan küzdöttek, az egészen elképesztő volt, szóval nagyon büszke voltam akkor mindenkire, játékosokra, stábtagokra egyaránt, mert igazi csapatmunka volt, és akkor mutattuk meg úgy igazán, hogy mi az erősségünk. Nem is nagyon lehet szavakba önteni, igazából másnap tudatosult bennem, ahogy otthon ültem a kanapén és nézegettem vissza a képeket, hogy úristen, tegnap megnyertük és sikerült. Akkor gördült le egy óriási kő a szívemről, hogy megvan így az első.

Aztán nagyjából két hónappal később jött a második, hiszen az U20-as csapattal is dolgoztál, amely megvédte az országos bajnoki címét. Hogyan kerültél melléjük?

Hamar megszületett ez a terv, Ádámmal és Pepével is sokat beszélgettünk, hogy mint a felnőtt csapat edzői, látogassuk az utánpótlás-edzéseket, hogy a fiatalabb játékosok is érezzék és lássák azt, hogy figyelünk és számítunk rájuk, ami plusz motiváció lehet a lányoknak. Ez sajnos a szezon vége felé már kevésbé jött össze, ezért Ádám kérte, hogy amint vége a felnőtt bajnokságnak, csatlakozzak az U20-asokhoz és tartsak iskola előtti külön edzéseket. Erre aztán az U17-es, sőt még az U15-ös csapatból is jöttek játékosok egyszer-egyszer.

Azért is volt logikus ez a lépés, mert Gajdács Linával, Nánási Zoéval, Mikus Ninával és Németh Lucával (aki végül a felnőtt válogatottban szerepelt, így nem volt ott a döntőben) az elmúlt tíz hónapban együtt dolgoztam a felnőtt csapatnál, megismertem őket olyan szempontból, hogy mire képesek, mire hogyan reagálnak, ha esetleg egy kicsit álmoskásabban vagy kedvetlenül érkeznek meg edzésre. Tudom, hogy hogyan kell őket „felébreszteni”, mikor és hogyan kell odaszólni, plusz láttam már Szalay Szonját, Tóth Szonját, Eged Karit, Liker Bogit is, hiszen egyszer-egyszer megjelentek felnőtt edzéseken, de voltak olyanok is, akiket addig nem ismertem, mint Kollár Kamilla, Fodróczy Blanka vagy Kocsondi Sára. Filius Pistivel és Arató Kristóffal azon dolgoztunk a délutáni edzéseken, hogy ezt a két magot összegyúrjuk, én dolgoztam a felnőtt fiatalokkal, és nagyon tetszett, ahogyan beleálltak a munkába, szépen csinálták végig a döntő hétvégét, tudatosan és elszántan játszott mindenki. Szerintem hatott rájuk a csütörtöki beszélgetésünk, büszke vagyok rájuk, és örülök, hogy mindenkinek tudtunk játéklehetőséget adni. Mindenki beletette a saját munkáját, a saját részét, azt is kértem tőlük, hogy mivel többen vagy kiöregednek a korosztályból, vagy másik csapatnál folytatják a pályafutásukat, hogy legyen ez egy szép búcsú, amire ha a későbbiekben visszagondolnak, akkor szép emlékeket idézhetnek fel belőle.

Neked viszont még nem ért véget a munka, hiszen zajlanak az egyéni edzések. Hogy néz ki a nyarad?

Azt beszéltük meg, hogy amíg tart az iskola, addig lesznek mind labdás, mind konditermi edzések, főleg az U20-as és az U17-es csapattal, valamint Pintér Andival kiegészülve. Néha csak ketten vagy hárman vagyunk, a fiatalok érettségiznek, iskolában vannak, nyilván most a tanulmányaikra fókuszálnak. Mostanában a konditermi edzés vette át a főszerepet, hogy nyaralás előtt kapjanak egy kis terhelést. Nyáron is dolgozni fognak, nehogy az legyen, hogy amikor elkezdjük az alapozást augusztusban, akkor úgy kelljen összerakni a lányokat a napozás meg a koktélozás után. Az egész nyarat úgy építettük fel, hogy iskola végéig labda, utána mindenki kap egyéni kondiprogramot otthonra, és akkor augusztustól, amikor jövünk vissza, akkor remélhetőleg mindenki jobb állapotban lesz. A mostani időszak kicsit lazább, de azért figyelünk arra, hogy a megfelelő fegyelem és munka meglegyen. Nekem utána sem áll meg az élet, mert Pepétől kaptam egy másik lehetőséget is, azaz június 17-én én is utazhatok a férfi felnőtt válogatottal Azerbajdzsánba. 22-én jövünk haza, és utána pihenek majd egy hónapot.

Említetted, hogy azért is jöttél Békéscsabára, hogy te is fejlődj. Hogy érzed, az első éved alatt mennyit sikerült?

Rengeteget léptem előre, ezt én is látom, és azért szerencsére jó visszajelzéseket is kaptam. Pont a minap beszélgettünk arról Ádámmal is, hogy ő miket tapasztalt azóta, hogy idekerültem. Szerintem kommunikációban sikerült a legtöbbet, kezdem megérteni a női gondolkodásmódot, de azért van még hova fejlődni. Mindenkinél meg kell találni, hogyan lehet vele kommunikálni, van, akinél körbe kell írni a dolgokat és az használ, de valakinek egy az egyben őszintén el lehet mondani akár a rosszat, akár a jót. Annak nagyon örülök, hogy a tanácsokat szépen megfogadják a lányok és próbálják végrehajtani. És maga az, hogy egy ilyen jól felépített klubnál úgy megy be az ember dolgozni vagy edzést tartani, hogy motivált, azt vettem észre magamon, hogy várom, szeretném, hogy menjek, hogy találkozzak a lányokkal és a stábbal, mert szeretnék segíteni. Azzal én is fejlődök, hogy minden nap tartogat valami újdonságot, amiből tanulhatok, és az is fontos, hogy sokat utazhatunk, így megismerhetünk más csapatokat, röplabdás kultúrát, ilyenkor is lehet sokat tanulni. Emlékezetes volt az, amikor Mulhouse-ban voltunk, háromezer ember tombolt a meccsünkön, majd jöttek és gratuláltak nekünk, mondták, hogy izgultak, nehogy elvegyük a több mint húsz mérkőzés óta tartó veretlenségüket. Ez is maradandó emlék lesz.

Megosztás Facebook X

Kapcsolódó hírek

BRSE - GDPR
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.