Ismerjék meg csapatunk amerikai feladóját, akit kérdeztünk az első benyomásairól, céljairól és a sokak által nagyon nehéznek tartott magyar nyelvről is.
Mint sport, miért a röplabda mellett döntöttél?
AE: 8 vagy 9 éves lehettem, amikor elkezdtem röplabdázni. Az általános iskolában lehetőségem nyílt több sportágat is kipróbálni, elég sportos alkat voltam már akkor is. Pár évig több csapatban is játszottam, többek között kipróbáltam a focit, a kosárlabdát, sőt még a teniszt is. Az általános iskola utolsó évében el kellett döntenem, hogy a középiskolában mit szeretnék sportolni majd, mert az összes sportág egy időben zajlott, szinte ugyanakkor voltak az edzések és a meccsek is. Három sportág közül a röplabdázást választottam. Visszatekintve jó döntést hoztam akkor, hiszen már az amerikai iskolacsapat helyett, egy európai profi klubban játszhatok.
Ismereteink szerint több ajánlatod is volt. Az európai klubok közül miért a BRSE csapata mellett döntöttél?
AE: A klubnak sikeres múltja van, több bajnoki cím tulajdonosa, nemzetközi sorozatok állandó résztvevői. Az idei Challenge Kupa szereplést nagyszerű lehetőségnek tartottam. Eldöntöttem, hogy ebben a szezonban még magasabb szinten szeretnék játszani. Emellett csak jó dolgokat hallottam a klubról, a csapatról és magáról az országról is. Úgy éreztem, hogy a klub céljai megfelelnek az én céljaimnak.
Hogy érzed magad a klubnál, milyenek a csapattársak?
AE: A lányok nagyon kedvesek, azonnal bevettek a csapatba. Mindenki jól beszél angolul, ami megkönnyíti a dolgom. Nemrég meghívtak Szedi meglepetés bulijára is, ami nagyon jól esett, ott volt az egész csapat.
A klub munkatársai is segítőkészek, nagy figyelmet fordítanak arra, hogy azok a játékosok, akik más városból, országból érkeztek jól és kényelmesen érezzük magukat Békéscsabán. A stábot is profinak tartom, már az első hetekben sokat tanultam, ha ezen az úton haladunk, szép sikerek várnak ránk.
Mivel töltöd a szabadidődet?
AE: Nagyon szeretek olvasni, igazából bárhol képes vagyok olvasni, mivel mindig van nálam legalább egy könyv, néha több is, amit elővehetek. Többször kiültem már a főtérre is olvasni egy árnyékos padra, vagy ültem be ezért az egyik kávézóba. Az olvasás mellett nagyon szeretek főzni is. A családommal minden nap beszélek, elmondják az otthoni híreket.
Sikerült már megismerkedni Békéscsabával?
AE: Nem vagyok az az otthonülős típus, így azt mondhatom, hogy már sok helyen megfordultam Békéscsabán. A kerékpárommal könnyen eljutok bárhova. A főteret és a főutcát igazán kedvelem, tetszik a sok kávézó, étterem, meg persze a fagyizók is. Amióta rátaláltam a piacra, azóta gyakran járok oda vásárolni, tetszik a hangulata, az árusok mind nagyon segítőkészek és kedvesek. Tudom, hogy Magyarországon, kiváltképp Békéscsabán ennek komoly hagyománya van.
Van olyan dolog, amiben hasonlít a szülővárosod Békéscsabához?
AE: Cincinatti az Egyesült Államokban nem számít nagyvárosnak, de Békéscsabához képest jóval nagyobb. Nekem Békéscsaba sokkal karakteresebb, sokkal jellegzetesebb épületei vannak, mint a szülővárosomnak. A szüleim Cincinatti városközpontjától északra élnek, ez a városnak egy külső kerülete, elég kertvárosias, emiatt egy kicsit hasonlít Békéscsabához, lehet ez az oka annak, hogy itt is otthon érzem magam.
Hogy állsz a magyar nyelvvel? Van már, amit megértesz?
AE: A csapattársaim az öltözőben vagy edzés után előszeretettel tanítgatják nekem a szavakat, lehet azért mert jókat szórakoznak a kiejtésemen. Még otthon, Cincinattiban utánanéztem, hogy hogyan üdvözlik egymást az emberek, így az első magyar szavam a “sziasztok” volt. Már el tudom mondani, hogy “éhes vagyok”, ezt edzés után elég gyakran használja mindenki, azt is ki tudom mondani, hogy “fehérje”. Egyelőre ennyi, de elhatároztam, hogy nekiülök a magyar ábécének, úgy lehet könnyebb lesz megtanulni és kiejteni a szavakat.
Mik a céljaid a 2019/2020-as szezonban?
AE: Célunk, hogy lépésről lépésre lépjünk előre! Hosszú és küzdelmes szezon lesz, ahol lépten nyomon harcolni és bizonyítani kell. Készen állunk erre! A magam részéről szeretnék jobb lenni, tovább fejleszteni a tudásom mind a pályán, mint a magánéletben. A sportban nem számít mennyire vagy jó, mindig lehet fejlődni és mindig lehet még jobbnak lenni, nekem ez a célom.
Korábbi interjúnkat itt olvashatja:
https://brse.hu/barbara-dapic-a-legjobbat-szeretnem-kihozni-magambol-bekescsaban/