Csapatunk ma a Haladás Szombathely ellen kezdi meg bajnoki szereplését és klubunk első idei igazolása, az a Bodovics Hanna volt, aki Vas megye székhelyének szülöttje. Ez alkalommal a fiatal centerrel készített beszélgetésünket publikáljuk, amelyben többek között a játékos karrier útjáról is szó lesz.
-Honnan jött a röplabda iránti érdeklődésed? Mikor kezdted el űzni a sportot?
B.H.: Édesapám NB I-es játékos volt, így már kiskorom óta szerves részét képezte családunknak a röplabda. Emlékszem még gyerekkoromban, amikor még aktívan játszott, többször kimentünk rokonokkal a mérkőzéseire és nekem is megtetszett a sport. Én később kezdtem el röplabdázni, 14-15 éves voltam és sok segítséget kaptam édesapámtól. Szombathelyen, a Haladás csapatában kezdtem el a karrierem.
-Majd a fővárosba kerültél, ahol 4 évig a Vasasban játszottál.
B.H.: Így igaz, nagy változás volt ez az életembe. Szülővárosomból a piros-kékekhez átigazolni előrelépést jelentett számomra, hiszen nőttek az edzés számok és magasabb szintű játékosok vettek körül, így tőlem is elvárták az edzőim az ő szintjüket. Sokat fejlődtem az ott eltöltött időm alatt játékosként és emberként is, hiszen sok időt töltöttem a csapattársaimmal, új barátságok is szövődtek. Több évet játszottam együtt Pekárik Esztivel, aki tavaly igazolt a BRSE-hez.
-Összeszedtél közben egy komoly térdsérülést is. Mennyire érzed ma ennek a nyomát, esetleg hátráltat még a játékban?
B.H.: Lassan két éve történt, hogy elszakadt az elülső keresztszalagom, megműtöttek és amiatt egy egész szezont ki kellett hagynom. Nehéz volt visszatérni, de nem az edzések és a terhelés miatt, hanem azért, mert nem volt minden rendben mentálisan nálam. Nehéz volt, de leküzdöttem azt a félelmem, hogy bizonyos szituációban újra megtörténhet a szakadás, vagy éppen lepergett előttem az, amikor a sérülés történt. A jelenben már csak annyira van jelen ez a sérülésem, hogy jobban be kell melegítenem, mint a többieknek. Tanultam az esetből, hiszen megbecsülöm azt, hogy a pályán lehetek és azt, hogy röplabda jelen lehet az életemben.
-Most nyáron pedig a BRSE első idei igazolásaként Békéscsabára kerültél. Miért döntöttél a váltás mellett, volt-e esetleg más ajánlatod is?
B.H.: Igen, volt más kérőm is a nyáron, de amint megkeresett a csabai klub vezetősége nem kellett sokat gondolkoznom, hogy hol folytatom a karrierem. Említettem, hogy Szombathelyről a Vasasba kerülni nagy ugrás volt, így a fővárosiaktól Békéscsabára igazolni még nagyobb volt. Fontos volt számomra az, hogy nemzetközi szinten is játszhassak. Több játékost is ismertem korábban a BRSE-ből, akiktől csak pozitív megerősítéseket kaptam a városról, a klubról és a szurkolókról is. Amióta itt vagyok látom az edzéseken, hogy milyen munka zajlik és úgy gondolom, hogy a legjobb kezekben vagyok, ami a fejlődésemet illeti.
-Hogyan tetszik a város, mennyire volt időd felfedezni eddig Békéscsabát?
B.H.: Nagyon tetszik a város, amikor nincs edzésünk akkor a lányokkal együtt szoktuk tölteni az időt és ide-oda eljárkálunk, felfedezzük az éttermeket, kávézókat és egyéb hangulatos helyeket. Békéscsaba egyébként hasonló város, mint Szombathely, hogyha a települések nagyságát nézzük, itt is kisebb a közösség és a lakosok barátságosak, szóval hasonlít a szülővárosom hangulatához. A hazai mérkőzéseinken nagy löketet kaptunk a szurkolóktól, az ő hozzáállásuk is véleményem szerint egyedi Magyarországon.
-Mint már említetted Pekárik Eszterrel több évig játszottatok együtt a Vasasnál. Milyen kapcsolatot ápoltok, mennyi játszott közre abban, hogy a BRSE-hez írj alá?
B.H.: Három évig éltünk együtt és nagyon jó barátság alakult ki köztünk, szinte már testvéri kötődés. Amikor ő eligazolt csabára – egy évvel hamarabb, mint én – akkor sokat beszéltünk és tartottuk a kapcsolatot. Az elején nehéz volt megszokni azt, hogy messze vagyunk egymástól. Annyiban befolyásolta a döntésemet, hogy tőle is nagyon sok pozitív dolgot hallottam a klubról, a játékosokról és mentalitásukról, de azt is hangsúlyozta, hogy a vezetőség is egyedülállóan áll a játékosokhoz. Ez ugye az eredményekben is meglátszik, hiszen az elmúlt öt évben a BRSE lett a magyar bajnok és nemzetközi szinten is szép eredményeket produkált az egyesület.
-Hogyan értékeled a felkészülési időszakot és mennyire sikerült beilleszkedned a csapatba?
B.H.: Egy kemény felkészülési időszakon vagyunk túl, az erőnléti edzések jól lettek összeállítva és Gaja, mint erőnléti edző, engem személy szerint úgy felépített, mint még soha senki egy adott szezon előtt. Több mérkőzést is játszottunk, erősebb ellenfelek ellen is, mint például az Olomuc, vagy a Blaj, amelyek hasznosnak bizonyultak. Úgy érzem készen állunk a szezonra, jól felkészültünk fizikálisan és ami szintén nagyon fontos, hogy összekovácsolódott a csapat. A beilleszkedéssel nem volt gondom, mindenki jól fogadott és kedvesek, segítőkészek voltak velem az első perctől kezdve. Minden nap sok időt töltünk egymással az edzések mellett is, ami nagy szó, hiszen ritka, hogy ennyire keressék a játékosok egymás társaságát a pályán kívül is, amivel nálunk szerencsére nincs gond.
-Szerdán a Szombathely ellen kezdjük meg a bajnoki szezont. Milyen érzések vannak benned, hogy ellenfélként térsz haza szülővárosodba?
B.H.: Nagyon izgatott vagyok és tudom, hogy ez egy különleges mérkőzés lesz számomra. Most lesz rá először példa, hogy a szülővárosom csapata ellen fogok játszani ellenfélként. Nem becsüljük alá a Szombathelyet, de tudjuk, hogy gyengébb keretük van a miénknél, én mégis egy nagy mérkőzésnek fogom fel, mivel az ottani hazai közönség, még pár éve nekem szurkolt. Átalakult a keretük, 2-3 játékost ismerek, akikkel régebben együtt játszottam, de azért tudom, hogy sem a csarnok, sem a közönség nem változott, hiszen biztos vagyok benne, hogy a rokonaim és a barátaim is ott lesznek, akik nekem fognak szurkolni.
-Te személy szerint milyen célkitűzéssel vágsz neki első békéscsabai szezonodnak?
B.H.: Technikailag szeretnék nagyon sokat fejlődni, amire most már lesz is lehetőségem, de már érzem a változást, hiszen mióta itt vagyok Békéscsabán, sok játékelemben előreléptem. Lesznek mérkőzések ahol többet vagy kevesebbet fogok szerepelni, ezt tudom, de amikor lehetőségem van, akkor szeretném bebizonyítani azt, hogy jogosan vagyok a keret tagja és szeretném a csapatot hozzásegíteni a győzelemhez. A Vasassal eddig a bajnokságban mindig lecsúsztunk az aranyéremről, mert a Békéscsaba állt a dobogó legfelső fokán, ezért már nagyon “fáj a fogam” egy bajnoki aranyra.
-Mivel töltöd a szabadidődet? Van-e esetleg a röplabdázáson kívül hobbid?
B.H.: Legtöbbször olvasok, amikor időm engedi. Leginkább a regények azok, amik megmozgatják a fantáziámat. Szerencsére a csapaton belül több lány is szeret olvasni, így forognak a könyvek csapaton belül. De nagyon szeretek biciklizni is és így felfedezni a várost.