-Hogy jött a röplabda az életedbe? Hogyan kerültél Békéscsabára?
RB: 12 évesen kezdtem el röplabdázni a szülővárosban, Jászberényben. Ekkor még versenyszerűen pingpongoztam, így rövid időn belül el kellett dönteni, hogy melyiket szeretném jobban. A röplabdát választottam és azóta sem bánom.
Békéscsabára 14 évesen kerültem, amikor elfogadtam Nagy Attila és a klub invitálását. Komoly döntés volt számomra és a családom számára is, hiszen szinte gyerekként egy másik, az otthonomtól messze lévő városban vágtam bele a karrierem építésébe, azonban én is, illetve a szüleim is tudták, hogy ez nagy lehetőség, amit meg kell ragadni.
-Mennyire nehéz összeegyeztetni a tanulmányaidat az edzésekkel?
RB: Tanulmányaimat az Andrássy Gyula Gimnázium és Kollégiumban végzem, humán szakon, magántanulóként. Igyekszem annyit bent lenni az órákon, amennyit csak tudok. Az osztálytársaimmal és a tanáraimmal is jó a kapcsolat, nagyon segítőkészek. Nem könnyű, de egyáltalán nem megoldhatatlan feladat, mivel tudom mi a célom és csak ez lebeg a szemem előtt. Vannak terveim a továbbtanulással kapcsolatban is, de ez még sok mindentől függ. Szeretnék a sportban kiteljesedni és a legjobbat kihozni magamból.
-Mikor és hogy tudtad meg, hogy te is csatlakozol a felnőtt csapathoz?
RB: Augusztus második hetében tértem vissza Békéscsabára, előtte a korosztályos válogatottal voltam edzőtáborban. Ekkor szólt Baran Ádám elnök úr, hogy a felnőtt csapattal kezdem a felkészülést. Szinte fel sem ocsúdtam, sokat nem tudtam gondolkozni, egyből a mély vízbe kerültem. Nekem minden vágyam ez volt és ide szerettem volna eljutni.
-Mik az első benyomásaid a felnőtt csapatról? Sikerült már beilleszkedni?
RB: Teljesen más a felnőtt csapatban edzeni, más intenzitásúak az edzések is. Mindig is vágytam arra, hogy ilyen magas szinten dolgozhassak. Vezetőedzőnk Vasja, sokat foglalkozik velünk, türelmes, alapos szakember, aki precízen megtervez és felépít mindent. Külön öröm, hogy az edzések angolul zajlanak, azt gondolom, hogy ilyen fiatalon ez nagy dolog.
Úgy érzem, hogy sikerült már beilleszkednem, a lányokkal jól kijövök, mindenki kedvesen fogadott.
-Van példaképed?
RB: Van, méghozzá a csapattársam, Molcsányi Rita. Korábban nem gondoltam, hogy egyszer egy csapatban fogunk játszani. Nagyon segítőkész, sok mindent tanulhatok tőle, de ez igaz a többiekre is.
-Mivel töltöd a szabadidőd?
RB: A szabadidőm a tanulással és a regenerálódással telik. Szeretek olvasni és zenét hallgatni. A csapattársaim már az elejétől kezdve hívnak a közös programokra, amikor időm engedi, akkor szívesen csatlakozom. Örülök és büszke vagyok rá, hogy egy ilyen közösség tagja lehetek. Nap, mint nap azért dolgozok, hogy megháláljam a belém fektetett bizalmat.
Korábban készült interjúnkat itt olvashatja:
https://brse.hu///karla-klaric-elkepzeleseim-azonosak-a-klub-celjaival/