Válogatott centerünk neve összeforr klubunk sikerkorszakával. Bodnár Dorottya alig 14 évesen került a Békéscsabai Röplabda SE utánpótlás csapatába, ahol Nagy Attila egyengette útját. Két évvel később már a felnőtt együttes tagjaként léphetett pályára. A gyermeket váró játékossal beszélgettünk.
– Mikor és hogyan kerültél Békéscsabára?
B.D.: 13 éves voltam, amikor Nagy Attila felkeresett és játéklehetőséget ajánlott Békéscsabán. Ekkor a szüleim még nem engedtek el, majd egy évvel később újra érdeklődött Attila. Nagyon szerettem volna itt játszani, így a szüleim végül beleegyeztek. Nagy lépés volt ez az életemben, már a középiskola első évét is Békéscsabán kezdtem el.
– Hogyan élted meg az első pár hónapot?
B.D.: Kezdetben honvágyam volt, ezért amikor időm engedte hazautaztam. Nem ismertem túl sok embert a városban, így még jobban hiányzott a családom és a barátaim. Aztán egy idő után magamra találtam, barátságok alakultak ki. Rá voltam utalva, hogy döntsek és megoldjak dolgokat, amiért utólag már hálás vagyok.
– Hogy emlékszel vissza, milyen tervekkel érkeztél a Viharsarokba?
B.D.: Nagy tervekkel érkeztem, hiszen a BRSE utánpótlás szintem már akkor is komoly klubnak számított. Aztán szinte egy pillanat alatt felkerültem a felnőtt csapatba, ahol az évek alatt elért eredményeink, minden korábbi elképzelésemet felülmúlták. Bátran mondhatom, hogy minden álmom valóra vált a BRSE révén!
– Részese voltál a csapat első magyar bajnoki győzelmének. Milyen érzés volt?
B.D.: Tisztán emlékszem arra a mérkőzésre! Egyébként már az kisebbfajta csoda volt, hogy döntőbe jutottunk, hiszen a nálunk jóval esélyesebb Gödöllőt győztük le az elődöntőben. A finálé utolsó meccsét a Vasas ellen játszottuk a Folyondárban. Parázs küzdelem volt, mérkőzéslabdánál náluk volt a labda és hátulról támadtak. Máig megvan a pillanat, amikor azt mondtam magamban, hogy én most felugrok és leblokkolom ezt a labdát. Hát így is lett. Győztünk! Ezt követően a jól ismert “kicsi a rakás” legalsó emberévé váltam. Emlékszem, hogy sok száz békéscsabai szurkoló volt ott, többen szurkoltak nekünk, mint a hazaiaknak. Felejthetetlen élmény volt! Büszke vagyok rá, hogy ezt még számos siker követte, jó volt részese lenni a klub felemelkedésének. Biztos vagyok benne, hogy még számos nagy győzelem vár ránk, melynek szeretnék még én is részese lenni!
– Mit jelent számodra a BRSE?
B.D.: Ez a klub a második családom, a második otthonom.