Klubunk csupa szív edzője, Kocziha Marianna a legfiatalabb korosztályokkal foglalkozik. Ennél fogva nagyon sok sportolónak és családjaiknak van közös élménye, emléke vele. Sajnos egészségügyi okok miatt a munkájában kényszerpihenőt kellett beiktatni, de szeptembertől ismét csatasorba állt a Békéscsabai Röplabda Sportegyesület kötelékében.
Hogy vagy most, milyen újra a munka világában? Elvett belőled, vagy megerősödtél a kényszerpihenő alatt?
K.M.: Köszönöm, a lehetőségekhez képest jól vagyok. Igaz, fizikálisan még nem vagyok annyira terhelhető, viszont mentálisan teljesen megerősödtem. Felépülésem alatt nagyon sok támogatást, biztatást kaptam a család, a barátok és a munkatársak részéről, amiért ezúton is nagyon hálás vagyok.
Mióta dolgozol az Egyesületnél?
K.M.: 2005-ben léptem be az Erzsébethelyi Iskola, Rózsa utcai telephelyére, ahol az akkori igazgató, Szarvas Mátyás segítőkészen állt a röplabda oktatás beindításához. A későbbi igazgatóváltás még tovább erősítette a kapcsolatomat az iskolával, s Kucseráné Szabó Mária irányítása alatt, bár külsős voltam, mégis “családtagnak” éreztem magam az iskolában. Nyolc év után a gyermekvállalás mellett döntöttünk párommal, így néhány év kihagyás jött, majd 2016-tól a Jankay iskolában folytattam a munkát.
Mely tanítványaidra vagy a legbüszkébb?
K.M.: Mivel én toborzási szinten kezdem a munkát egy gyermekkel, így büszkeséggel tölt el, ha mindenki önmagához képest fokozatosan fejlődik s emellett kellőképpen meg tudom “fertőzni” a röplabda szeretetével.
Legelső játékos tőlem Korniss Ildikó volt, aki a felnőtt csapatban is megállta a helyét. Kertész Petra, Sinka Dalma első edzései is az én szárnyaim alatt történtek.
A legemlékezetesebb az 1998-99-es korosztályú csapatom volt, akikkel 2011-ben diákolimpiai bronzérmet is szereztünk, illetve néhány másik iskolába járó leányzóval erősítve (köztük Bagyinka Fanni is) az OMK-t is megnyertük.
A kényszerpihenőm előtt a 2009-es születésű játékosaimnak volt már olyan szinten a játéktudása, hogy a befektetett közös munka eredménnyel is párosulhatott. Nehéz volt, hogy csak a távolból kísérhettem figyelemmel őket, de remélem érezték, hogy lélekben a pálya szélén ott vagyok én is.
Miként sikerült a visszatérésed 2021. szeptemberében?
K.M.: Örömmel töltött el, hogy újra feladatot kaphattam az egyesületnél, s külön kihívás, hogy egy újabb iskolát vonhatunk be a röplabda oktatásba. Eddig sok Lencsésis kislánynak másik intézménybe kellett járni edzésre, amelynek a logisztikáját sokszor nehéz volt a szülőknek megoldani. Megítélésem szerint a visszatérésem mind a saját, mind az egyesület szempontjából zökkenőmentesen sikerült, s remélem az előző évekhez hasonlóan hosszútávú együttműködés fog kialakulni a klub és az iskola között.
Mik a tapasztalataid a Lencsésin?
K.M.: Az első perctől kezdve jó érzésekkel tölt el az új munka. Vida András igazgató úr és a tanítók is kedvesen fogadtak és teljes mértékben segítik a munkámat. Tanév elején 15 kislánnyal indultam, s büszkén mondhatom, hogy a létszám csak növekszik. Immáron 23 játékos van a csapatban. Aranyosak a kislányok, van köztük cserfes, csendes, örökmozgó, de van kényelmes, szétszórt és szófogadó is. Szóval mind-mind más, de az biztos, hogy mindegyik mosolyt tud csalni az arcomra.
A “BRSE családon” belül kikkel van a legtöbb, legjobb kapcsolatod?
K.M.: Akik jelenleg is az egyesületnél dolgoznak, azok közül Szarvasné Pelle Mírával van a legszorosabb kapcsolatom. Mikor mindkettőnknek ez lett az elsődleges munkája, segítettük egymást, ami a munka területén túlra is nyúlt. Elmondhatom, hogy az iskolákban dolgozó alsós tanító nénikkel, Sinkáné Anikóval, Széplaki Nórival, Szoszki Erzsivel is nem csak kollegiális kapcsolatot ápolunk. Németh-Tóth Eszterrel és az általa képviselt munkamorállal az idei tanévben volt lehetőségem megismerkedni, ami kifejezetten szimpatikus számomra. Az iskolai szünetekben a kisebb részvételi létszám miatt összevont edzést tartva nagyon jól tudtunk együtt dolgozni.
Jól érzed-e magad a BRSE-nél, mit szeretsz a klubban?
K.M.: Igen, jól érzem magam! Sokszor hangoztattam már, hogy én tényleg elmondhatom: a hobbim a munkám is egyben. A BRSE egy magas színvonalat képvisel, ami ráadásul meghatározó országos szinten is. Jó érzés ide tartozni.
Mit csinálsz a szabadidődben?
K.M.: Ezt a kisfiam határozza meg 😊. De a maradék szabadidőmben szeretek kreatív dolgokkal foglalkozni. Jó érzés a házban saját készítésű dekorációkat látni, illetve ajándékba adni is külön öröm számomra. Kikapcsolódásként még rejtvényt szeretek fejteni.
Van-e egy olyan életbölcselet, amit szívesen követsz és vallasz? Kitől származik?
K.M.: Sok életbölcseletet sorolhatnék, amit magaménak érezhetek, de én inkább egy verset ajánlanék: Aranyosi Ervintől a Tanácsok szülőknek, amelynek minden sorával egyetértek.