Szombaton megszerezte szezonbeli első érmét a Swietelsky-Békéscsaba együttese, miután az Érd Arénában a Magyar Kupa bronzmérkőzésén 3:1-re legyőzte a Fatum-Nyíregyházát. A rangadó után két olyan játékosunkkal, Bodnár Dorottyával és Glemboczki Zórával beszélgettünk, akik már számtalan csatát megvívtak a Fatummal, így az aktuális meccsen kívül a múltbéli és jövőbeli párharcokra is kitértünk.
„Már az öltözőben és a bemelegítés alatt is éreztem, hogy együtt vagyunk. Mindenkin azt láttam, hogy mennyire várja a meccset, fel voltunk pörögve. Az elején fel kellett venni a ritmust, de onnantól jó volt, a második szettben már úgy játszottunk, ahogy kell” – kezdte a csapattal ötszörös magyar bajnok, kétszeres MK-győztes Bodnár a bronzcsata elemzését.
Valóban, a második szett tényleg pazar volt, és a harmadik közepéig úgy is tűnt, hogy nem lehet probléma, aztán jött egy leolvadás.
„A harmadik szett közepén úgy éreztem, elhittük, hogy ez megvan. A második szettet elég nagy fölénnyel meg tudtuk nyerni és a harmadikban is jobban ment a játék, ott pedig elbíztuk magunkat. Nagy hiba volt, hiszen a Nyíregyháza megmutatta, hogy nem adja könnyen a bronzot. A negyedik szett elején megbeszéltük, hogy ezt ők nem fogják elveszíteni, nekünk kell megnyernünk. Nem hagyatkozhatunk csak a támadásra, hanem minden egyes labdáért úgy kell mennünk, mintha az életünk múlna rajta. Végül pedig ez lett a kulcs” – emlékezett vissza Glemboczki a meccs legnehezebb szakaszára. Hozzátette, szerinte ez a szív és az akarat diadala volt:
„Ez a bronzmeccs csak a szívről szólt. Rengeteget készültünk, videóztunk, de a meccs előtt már nem ez számított, hanem az, hogy mi akartuk jobban. Mi az életünket raktuk a pályára, tudtuk, hogy kvázi az életünkért játszunk és ez a bronz nekünk most azt jelentette. Nagyon örülök, hogy így le tudtuk hozni. Küzdöttünk és megcsináltuk” – folytatta fiatal ütőjátékosunk.
Bodnár majdnem kétéves kihagyás után januárban lépett először pályára, és mint mondja, az ilyen hangulatú összecsapások hiányoztak neki a legjobban:
„Örülök, hogy be tudtam állni, még ha csak nyitni is, de kicsit érezhettem azt, hogy ott vagyok a pályán és segítek ezzel a csapatnak. Nagyon jó érzés volt. Sokat kihagytam és hiányzott már ez a hangulat, ez az érzés; jó volt átélni ezeket egy Magyar Kupa-bronzmérkőzésen. Már a bemelegítésnél is éreztem a plusz adrenalint, teljesen más volt, mint az elmúlt két hónapban. Folyamatosan fejlődöm, jönnek vissza azok a dolgok, amik régen megvoltak, persze ehhez kell még egy kis idő, de én már látom, hogy alakulnak a mozdulatok és a gyorsaság is.”
Papírforma szerint a két nagy rivális az Extraliga elődöntőjében is összefuthat. Az elmúlt időszakban a párharcból rendre a nyírségiek jöttek ki jobban (kivétel a 2018-as bajnoki döntő), de idén háromból háromszor legyőztük őket. Lehet, hogy megváltozott a tendencia?
„Szerintem megfordult a dolog, most már talán mi vagyunk ott a Nyíregyháza fejében, mi lettünk a mumusok. Hoznunk kell továbbra is ezt a hangulatot és az „állat” módot, amivel megtörhetjük őket, és abból nem tudnak kijönni. Ha ezt tartjuk, akkor nincs esélyük” – zárták a beszélgetést a friss kupa-bronzérmesek.
(Fotó: Jani Martin/MRSZ)