Szerda este 3:1-re legyőztük idegenben is a Kaposvárt a Magyar Kupa elődöntőjének második mérkőzésén, ezzel kettős győzelemmel jutottunk be a márciusi fináléba, ahol a Vasas Óbuda lesz az ellenfelünk. A siker után Bagyinka Fannival, Bodnár Dorottyával, Glemboczki Zórával és Molcsányi Ritával beszélgettünk.
Egy hónappal ezelőtt a Swietelsky-Békéscsaba egy igazán embert próbáló, négymeccses idegenbeli túrára indult el, ami három országot érintett és mindössze öt napig tartott, azaz ennyi idő alatt kellett abszolválni a mérkőzéseket. Az elsőt megnyertük a Linz ellen, ami rögtön MEVZA-elődöntőt ért számunkra, így a másik két nemzetközi mérkőzésen nem az eredmény volt fontos. Az viszont már rosszabbul érintett mindenkit, hogy az erőltetett menet zárásaként 3:0-s vereséget szenvedtünk Balatonfüreden.
Hullámvölgy? Pechszéria? Formahanyatlás vagy minden együtt? A lényeg, hogy magunk mögött hagytuk, most pedig már kupadöntőre és MEVZA-elődöntőre készülhetünk. De vajon hogy sikerült kikecmeregni a gödörből?
„Akkor elég sok sérülés és betegség hátráltatott minket, mostanra viszont mindenki hadrafogható, így azért könnyebb. Ráadásul az egy rendkívül sűrű program volt. A kettő együtt nagyon rosszul jött ki, voltak, akik egy hét alatt négy meccset játszottak végig. Az is nagyon sokat jelent, hogy Salla visszatért, mert így az edzésmunka is magasabb szintre került. Ez a kettő eredményezte azt, hogy kijöttünk a hullámvölgyből”
– elemezte a történteket a csapatkapitány, Molcsányi Rita.
Glemboczki Zóra szerint nemcsak a testi, hanem a lelki egészség is szerepet játszott abban, hogy visszatértünk a helyes útra:
„Azon a négymeccses túrán elég sok sérültünk volt, Gábor sem tudta forgatni a csapatot, pedig egy ilyen sűrű programnál pont ez lenne a lényeg. Akkor kerültünk bele a hullámvölgybe, amikor ez nem volt meg. Aztán az MTK ellen egy jó hangulatú meccset játszottunk, talán az volt az első lépés, valamint az edzéseken is igyekeztünk együtt maradni, azon kívül is találkoztunk. A csapategységre és egymásra támaszkodtunk. Visszajött az önbizalmunk, és tudjuk, hogy bármire képesek vagyunk, ezt a Vasas ellen is meg akartuk mutatni. Ez a mentalitás idén mindenkiben megvan. Az egész szezonra jellemző, hogy mindig van valaki, aki ki tudja húzni a csapatot a gödörből.”
Bagyinka Fanni is azt emelte ki, hogy mivel kezdenek visszatérni a sérültek és mindenki egyre egészségesebb, az edzésmunka is rengeteget javult. Azt érzi, hogy ismét elkezdtek bízni önmagukban, ezen aztán a Vasas elleni rangadó is nagyon sokat dobott. Molcsányi Rita úgy véli, hogy az első kaposvári meccs után végleg visszatért az önbizalom, bár ott is volt egy megingás a második szettben, de felálltak. Aztán persze az is sokat nyomott a latba, ahogy a Vasas ellen röplabdáztak.
Bodnár Dorottya is a közösség erejét hangsúlyozta, és azt is megemlítette, hogy ez a brigád az elmúlt idők egyik legjobbja ilyen szempontból. A center szerint a Vasas ellen is tetten érhető volt az, hogy a hibákat követően azonnal ki tudták húzni egymást a bajból és nem ragadtak be.
Azon a találkozón több varázslatos labdamenetet is láthatott a közönség, melyek közül az egyik azóta szárnyra kapott a közösségi médiában. A pontot végül éppen Bodnár révén húztuk be, aki többször is visszanézte a jelenetet:
„Kaptam visszajelzéseket és én magam is nagyon sokszor újranéztem, mert hihetetlen labdamenet volt. Annyira szép volt, mindenki gyönyörűen védekezett, szenzációs egyszerűen! Szerintem sokszor fogjuk még elővenni, mert ebből is lehet építkezni, táplálkozni, előre menni. Az a meccs sok önbizalmat adott, elhisszük, hogy mindenre képesek vagyunk!”
Noha a menetrend zsúfoltsága nem annyira brutális, mint azon az ominózus héten, így sem mondható unalmasnak vagy pihentetőnek a program, hiszen rangadó rangadót követ, a tét pedig egyre nagyobb. Utóbbi viszont a Kaposvár ellen sem hatott bénítólag:
„Attól még, hogy egy szettel kevesebbet kellett nyerni, ugyanúgy készültünk most is. Meg is tettük az első két játékrészben azt, ami tőlünk telt és sikerült az első két játszma alatt kivívni a továbbjutást”
– mondta a visszavágóról Bagyinka Fanni, a véleményét pedig Bodnár Dorottya is osztotta, aki hozzátette, hogy a csapat győzni ment Kaposvárra, és annak is örül, hogy mindenki kapott lehetőséget, mert szükség van arra, hogy játékban legyen a teljes gárda. Az első két szett után megbeszélték, hogy hiába van meg a döntő, ezzel együtt sem kaphatnak ki.
Glemboczki Zóra is ezt erősítette meg:
„Nem két játszmát akartunk nyerni, a győzelemért mentünk. A második vége nagyon szorosan alakult, de hát a kupadöntőért zajlott… Aztán azt megnyertük, Gábor pedig cserélt, nagyon örültem, hogy azok is be tudtak állni, akik mostanában kevesebb lehetőséget kaptak. Ott a kezdés nem volt erős, de a negyedik szettre mindenki felnőtt a feladathoz és be tudtuk húzni a meccset.”
A szezon előtt kitűzött célok egyike, azaz a Magyar Kupa-döntő kiharcolása tehát megvan. De mi jön ezután?
„Ezt a célt ki lehet pipálni, de meg akarjuk nyerni a kupát. Örülünk, hogy tudunk haladni az utunkon és szeretnénk, ha majd ott is rakhatnánk egy pipát ennek a végére” – mondta Bagyinka Fanni, és Glemboczki Zóra is hasonlóképp gondolkodik.
„Megjött az étvágyunk, mindenképp nyerni szeretnénk. A Vasas elleni meccs jó üzenet lehet nekik is, eddig veretlenül uralták a magyar bajnokságot, de most már mindenki tudja, hogy velünk is számolni kell. A Kaposvár ellen is azért játszottunk, hogy a Vasassal találkozzunk, mert őket szeretnénk legyőzni a döntőben!”