Korábbi hírlevelünkben publikáltuk annak lehetőségét, hogy szimpatizánsaink küldhetnek kérdéseket szakmai igazgatónk részére.
Michael kérdezte: Miért kellett a tavalyi sikercsapatot szinte teljes egészében és a sikeredzőt szélnek engedni?
KM.: Ennek a kérdésnek a megválaszolására nem én vagyok elsődlegesen a kompetens, de megteszem. Azt azonban nem értem, hogy hányszor kell még ezt a kérdést az egyesületünknek megválaszolni. Vannak olyan házasságok, amelyek kívülállók szemében jól működnek, aztán egyszer csak elválnak a felek, mindenki nagy meglepetésére. Mindkét oldal mindent megtett a kapcsolatban, de már nem működik valahogy, aminek sok-sok oka van. Ezek nem tartoznak a kívülállókra, normális szervezeteknél ennek bent kell maradnia. Szépen elválnak, kölcsönös tiszteletben a felek, és úgy gondolnak egymásra a jövőben, hogy anno nagy dolgokat vittek közösen véghez, és erre nagyon büszkék. De valahogy nem megy már közösen…
Tisztázzuk a legelején, hogy nem szélnek eresztettük a társaságot, ez egy helytelen feltételezés. A BRSE tavalyi csapata nagyon sokat kihozott magából nemzetközi szinten. Ennek köszönhetően felértékelődtek játékosaink, melyet a klubnak, az itt folyó munkának és a magas szintű háttérnek is köszönthetik. A játékosok egy részének nagy vágya volt korábban, hogy külföldön is kipróbálhassa magát, így ezt választották. Büszkék voltunk, hogy Európa erős bajnokságaiban is megállták a helyüket. (Szakmáry, Tálas, Clement, Soós). Mindegyikükkel remek nexusban maradt az egyesület.
Volt olyan játékos (Matic), aki egy másik hazai egyesületet (Nyíregyháza) választott, mert az többet ajánlott, illetve tudta, hogy ott több lehetősége lesz a játékra. Mi pedig jobb játékost szerettünk volna igazolni. Megértjük Tajnát, hiszen játszani szeretett volna nem padozni. Azt választotta. Szerintem Ksenija Ivanovic és Lucija Mlinar személyében jobb játékosokat igazoltunk.
Vannak olyan dolgok, amelyet az egyesület nem tár a szurkolók elé, mert így korrekt. Vannak röplabdások, akikkel csak meccsen találkoznak a nézők, és az alapján vonnak le következtetést, amely nem fedi le teljesen a valóságot. Nem látják Őket nap, mint nap. Nem dolgoznak Velük nap, mint nap. Nem tudják ki milyen személyiség is valójában. Ezek alapvetően befolyásolják a döntéseinket.
Michael 2. kérdése: Ha ez megtörtént, akkor miért nem sikerült az új igazolásokat a bajnokság és a nemzetközi kupaszereplés megkezdéséig realizálni?
KM.: Mint leírtam, más országot, csapatot választottak sokan. Nem volt egyszerű a helyzet, hiszen az Európa Bajnokság miatt a játékosok és az ügynökök döntő többsége a végletekig kivárt. De amint az idei eredmények mutatják, a klubmenedzsment remekül abszolválta a feladatot. Mi nem dobálózunk a pénzzel, hiszen messze vagyunk még a top csapatoktól. Nem könnyű megtalálni azt a külföldi játékost, akit meg tudunk fizetni és a magas céljainknak is megfelel.
Michael 3. kérdése: Már a bajnokság első felében és az első nemzetközi meccseken is látható volt, hogy Salomoni edző nem tudja a csapatot mentálisan és mint kiderült fizikálisan sem felkészíteni. A nézőtéren sok szurkolónak ez volt a véleménye. Miért vártunk a menesztésével a Magyar Kupa döntő elvesztéséig?
KM.: Ezt sem az én feladatom megválaszolni, de van pár dolog, amiben megvédeném Alberto Salomonit. Nem tudott a csapattal egy egész alapozást összehozni, hiszen több, mint a fele a csapatnak bajnoki kezdésre érkezett meg, vagy később (EB döntő, VB selejtező), és onnan kellett összeraknia úgy a gárdát, hogy egyből MEVZA, bajnoki, BL meccsek következtek.
Teljesen kicserélődött a csapat. Így kellett összegyúrnia a gárdát. Egy éve könnyebb helyzetben volt Sasa Nedeljkovic, hiszen szinte teljesen együtt maradt a gárda.
Eredményesség szempontjából nem lehet számon kérni az olasz mestert. Egyetlen fontos meccset veszített el. A Magyar Kupa döntőt. Bajnokságot egy vereséggel hozta, első helyen. A MEVZA Kupát megnyerte. A BL és CEV sorozatokban az izraeli bajnokot legyőzte, és a két olasztól kikapott. Hogy miben hibázott, azt nem lenne korrekt részemről, ha kiteregetném véleményemet, megtartom magamnak, hiszen tisztelem Albertot. Megpróbáltunk tanulni belőle, és az utolsó két hónapban, amiben változtatni kellett, azt megtettük Leiszt Mátéval.
Lovas Levente: Lesz-e az új szezon előtt nyílt kapus edzés, ahol a szurkolók megismerkedhetnek az esetlegesen újonnan érkező játékosokkal, és kvázi személyesen köszönthetik a “régieket”? Vagy egy olyan nyílt fórum, találkozó, ankét, ahol a szakmai stáb, és a csapat tagjai bemutatkoznak, és körvonalazzák a következő szezon terveit, és megválaszolják a szurkolók esetlegesen felmerülő kérdéseit.
KM.: Lesz erre alkalom a bajnokság megkezdéséig. Az elsőn biztos nem lesz ott valamennyi játékosunk, de a csapat egy része igen. Augusztus 13-án a főtéren lesz a Sporthétfők elnevezésű program, ahol az elmúlt évekhez hasonlóan a felnőtt csapat itthon készülő tagjai megjelennek. Ott mindenkit várunk nagy szeretettel. A szurkolói ankét vonatkozásában Baran Ádám klubelnök és Varga Róbert technikai igazgató a kompetens, de ismereteim szerint tervezik az eseményt.
Következő kérdésem, hogy tervezi-e azt a klub vezetése, hogy az Akadémia létrejöttével bővíti a szakmai illetve “civil” munkatársai létszámát?
KM.: Szintén főleg nem az én profilomat illeti a kérdés, de azt látni kell, hogy a BRSE rohamosan növekszik, egye nagyobb a gyereklétszám, egyre professzionálisabb a felnőtt csapat működése, az elmúlt néhány évben megsokszoroztuk főállású munkavállalóink számát.
Most is emberfeletti munkát végzett a klubvezetés, de az edzőink is hihetetlen mennyiségű energiát tettek bele. Szükséges lesz levenni terhet a vállukról, de nem könnyű, hiszen ennek meg kell teremteni a pénzügyi hátterét.
Utolsó kérdésem, hogy tervezik-e, hogy balkezes ütőjátékost igazolnak a következő szezonra?
KM.: Nem tudjuk még. Van még poszt, ahova játékost keresünk. Jó lenne egy zseniális balkezes játékos, de nagyon keresett a piacon. Nem könnyű megtalálni.
Lipták Ferenc kérdései: Mi a véleménye a hat csapatos Extraligáról?
KM.: Nagyon jó lett az első osztály színvonala. Az eleje és a vége rettentően elszakadt egymástól (Pl. BRSE – Palota). Nincs még 12 jó csapat itthon, ezért meg kellett bontani az első osztályt, hogy a színvonal tovább emelkedjen, minden héten izgalmas meccseket láthasson a rajongó, a TV-ben eladhatóvá váljon. Most ez 6 csapat, de ez egy év múlva nyolcra emelkedik az Extra Liga mezőnye. Így változatosabb is lesz.
Mindig legalább két magyar játékosnak (liberó nem számít) a pályán kell lennie?
KM.: Az MRSZ elnöksége döntött, megérkezett a végleges versenykiírás. A szabály úgy szól, hogy a mérkőzés minden pillanatában két magyar játékosnak a pályán kell lennie. Ez a liberora is vonatkozik.
Lesz-e akkora változás a játékos keretben a jövőre nézve, mint az idén?
KM.: Természetesen. Lesznek elmenők, újak és régi újak is.
Scháffer Dávid: Miért nem hozta fel hamarabb Szedmák Rékát a bajnoki döntő utolsó mérkőzésén az utolsó szettben, amikor Ksenija már sok hibával játszott, pontokkal gazdagítva a Nyíregyházát?
KM.: Több oka is van. Az a típusú edző vagyok, aki kevesebbet cserél, mert bízik a pályán lévő csapatban. Hiszek benne, hogy átesik a holtponton, és jó teljesítményt nyújt a későbbiekben lecserélése nélkül.
Szedmák Réka egy éve még más poszton játszott (center). Azért és úgy jött Békéscsabára, hogy nyitásfogadó ütőt vagy átlót képezzen belőle az egyesület. Ez nem egyszerű. Mintha kézilabdában szélsőből beállót vagy fociban védőből csatárt. Nem megy az egyik pillanatról a másikra. Az út közepén jár. A válogatottban nagyszerű teljesítményt nyújtott, de ott Fresco posztján, az egyszerűbb…
Ott és akkor láttam, hogy Ivanovics kezd fáradni, de úgy gondoltam, hogy behúzzuk a szettet így is, hiszen nem csak támadásból áll a röplabda, ott meg nagy szükség volt a tudására. Szedmákot sáncolni hoztam be, és igen, a fáradó Ivanovics helyére.
Kuttor Géza: Igazán szimpatikus, hogy az utóbbi időben hallhattunk néhány igen szókimondó nyilatkozatot Öntől; ennek jegyében kérdezném az alábbiakat: A profi sporthoz nem igazán „értő” embereket az egyik leginkább foglalkoztató kérdés szerintem évek óta az, hogy miért kell (nem csak a röplabdában) külföldi edzőt alkalmazni, és ennyi külföldi játékost? Vagy ami még durvább: a NEMZETI válogatott élén külföldi szövetségi kapitány… Szerintem ez az átlag sportkedvelő halandó számára továbbra is nonszensz. (Abszolút nem becsmérelve ezzel természetesen az említett sportolók és szakemberek szakmai mivoltát.)
KM.: Úgy gondolom, jelenleg ez elengedhetetlen a továbbfejlődés miatt. Sajnos el kell ismerni, hogy el vagyunk maradva sok-sok országtól. Az edzői képzés gyenge lábakon áll itthon. Vannak edzők, akik próbálják saját erőből képezni magukat, míg más országokban ezt sokkal komolyabban veszik. Központilag olyan alapképzés folyik, ami nálunk nem. Ebben kellene fejlődni. Meg kellene teremteni a feltételét, hogy nemzetközileg elismert szakemberek és a legjobb magyarok képezzék szakembereinket. Nem sok magyar edző felel meg annak a követelménynek, hogy a nemzeti válogatott élén dolgozzon.
A röplabda a világon az egyik legismertebb sportág, míg hazánkban sajnos jócskán kisebb volt népszerűsége. Ez szerencsére változott az elmúlt néhány esztendőben. Korábban más labdajátékok kaptak komoly támogatást, más sportágak voltak a divat sportágak Magyarországon (foci, kézilabda, kosárlabda…). Mindenki Détári, Görbicz, Iványi Dalma, Dávid Kornél szeretett volna lenni. Röplabda sokadik volt ezen a listán. Kevés helyen dolgoztak professzionálisan, így kevés játékost nevelt ki a rendszer. Békéscsaba felkavarta az állóvizet. Nyert, nyert és nyert. Rájöttek a többiek, hogy ezt csak úgy lehet megállítani, ha találnak szponzort, és külföldieket igazolnak, mert kevés a jó magyar. Most itt tartunk.
Megjött a TAO, amiben nem volt benne a röplabda, és még nagyobb lett a szakadék az ötök (foci, kézi, kosár, jégkorong, vízilabda) és a röplabda között.
Most bekerült a röplabda is, és próbál közelíteni a többihez, de sajnos a klubok nagy része rosszul használja ki a lehetőséget. A „mostban” gondolkoznak. Kevesen a jövőben. És ez nagy baj. Lehetne tanulni a többi öt sportágtól, hogy ők miben hibáztak, és miket engedtek meg néhány klubnak.
Amúgy meg az utánpótlás-nevelés is nagyon messze áll attól, amit ki lehetne hozni belőle. Kevés a gyerek, aki sportolni szeretne 15 éves kora után. Sok a sportág, és így a tehetségek szétszóródnak. Nem sok helyen van komoly utánpótlás nevelés.
A BRSE szurkolók mire készüljenek, mi lesz vajon a tendencia a közel/távoli jövőben az évi „csapatmozgásban”, abban az értelemben, hogy lehet-e még vajon olyan, hogy több évig tartósan ugyanazoknak a lányoknak szurkolhatunk (többnyire), vagy ez már a múlt, és készüljünk fel arra, hogy az a jövő, hogy a játékosok nagy része folyamatosan cserélődik?
KM.: A játékosok egy része mindig cserélődik. Ez így a jó. Kell a változás mindenkinek. Az egyesület vezetése elindult egy jó úton. Korábban örült a klub, ha 9 hónapra aláírt játékos. Egyik oldalról a játékos nem biztos, hogy hosszú távra el szeretett volna köteleződni, de ennél fontosabb a klub pénzügyi helyzete. Volt, mikor csak januárban igazolta le az utolsó játékosát, mert erre volt lehetősége. A menedzsment hallatlan energiákat mozgat meg a mindennapok során, hogy bővítse a hátteret. A klub fejlődése szinte példátlan. Ennek jelei abban is megmutatkoznak, hogy most történt meg először, hogy két évet írtak alá játékosok. 7-8 magyar játékos írt alá a következő 2 évre, ami kiszámíthatóságot és nyugalmat.
Azóta se mondott senki nyílt választ arra a kérdésre (ami hónapok óta szintén napi beszédtéma), hogy pontosan mi(k) volta(ak) az oka(i) Alberto Salomoni elbocsátásának? Milyen emberi és szakmai tényezők játszottak közre?
KM.: Alberto tapasztalt szakember, aki a CEV Kupa 16 közé kerüléssel, valamint a MEVZA Cup megnyerésével remek eredményeket ért el csapattal. Ezt a döntést a klub vezetése hozta meg és jó nexusban, kölcsönös tisztelet mellett váltak el a felek. Voltak célok, melyek nem eredményekben mérhetőek. Ezekben nem lépett annyi előre a klub, mint azt terveztük.
Ha nem túl korai még a kérdés: kb. hány százaléka marad várhatóan a mostani csapatnak a jövő évadra?
KM.: Nagyságrendileg a 60%-a bizonyosan marad a csapatnak.
Várhatók-e „visszatérők”, egyszer már a BRSE-ben volt játékosok?
KM.: Vannak olyan sportolók, akik előtt mindig nyitva áll a klub ajtaja.