Csapatunk legfiatalabb tagja, Sebestyén Flóra a BORAQUA Kupa 2018. hazai rendezésű nemzetközi felkészülési tornán kapott először lehetőséget Kormos Mihálytól. A Gyenesdiásról származó ütőnkkel karrierje kezdetéről, Békéscsabára költözéséről, valamint az elmúlt hónapok eseményeiről kérdeztük.
– Mikor, hol és hogyan ismerkedtél meg a röplabdázással? Hogyan indult el a karriered, milyen csapatoknál fordultál meg?
S.F.: “Másodikos voltam, amikor szüleim egyszer kivittek a strandra, ahol éppen egy strandröplabda tornát tartottak, és szerelem volt első látásra. Akkoriban nem értettem, hogy mit miért csinálnak a pályán, de tetszett maga a játék. Ebben az évben indítottak Gyenesdiáson egy terem- röplabda csapatot, ahová én is beiratkoztam. Öt évig játszottam itt, majd a gárdán belüli feszültségek miatt több játékosunk is távozott. Volt, aki Kaposvárra, de én az akkori edzőmet, Fehér Tibort követve Balatonfüredre igazoltam, ahol egy évig NB2-ben, illetve juniorok között röplabdáztam.”
– Tavaly nyáron érkeztél Békéscsabára, ahol egy szezonon keresztül az utánpótlás korosztályban szerepeltél. Mesélj először a megkeresésről, majd az itt szerzett tapasztalatokról, élményekről.
S.F.: “Tavaly nyáron edzőtáborban voltam, hiszen én is tagja voltam a magyar utánpótlás válogatottnak, akikkel az Ifjúsági Olimpián vettünk részt. Július végén – augusztus elején értesültem arról, hogy érdeklődnek irántam Békéscsabán, amely óriási dilemma volt számomra, hiszen sokkal messzebb van Gyenesdiástól a Békés megyei székhely, mint Balatonfüred. A szüleimtől óriási támogatást kaptam, hiszen azt mondták nekem, hogyha tényleg a röplabdában látom a jövőm, akkor fogadjam el az ajánlatot. Végül úgy döntöttünk, hogy megéri Békéscsabára igazolnom – akkoriban jelentkezett nálam egy hátfájásos probléma – mert nem csak a csapat, de az orvosi háttére is jó az egyesületnek. Tudtam, hogy nagyon sokat tudok majd itt fejlődni és az is mérvadó volt, hogy közben profi szakemberek figyelnek rám. A tavalyi szezont Nagy Attila csapatában játszottam, aki rengeteget segített fejlődésemben. Sok olyan hibát észrevett, amelyeket idővel segített is kijavítan. Ahol viszont még hiányosságaim voltak, azokat segített pótolni, valamint beépíteni a játékomba. A csapatunk jól össze volt rakva, megvolt az összhang és jól teljesítettünk a pályán. Változatos volt a tavalyi év, hiszen több sorozatban is játszottunk.”
– Idén profi szerződést kaptál a felnőtt csapattól, milyen érzés volt az, hogy megadatott ez a lehetőség számodra?
S.F.: “Eszméletlen érzés volt. Fel sem fogtam azt, hogy mi történik mindaddig, amíg első alkalommal beléptem a csarnokba és 12 olyan emberrel edzettem együtt, akik fél fejjel magasabbak nálam. Nem mindenkinek adatik meg a lehetőség Magyarországon, hogy 16-17 évesen az ország legjobb klubjában játszhasson. Bizonyítani szeretnék a csapattársaimnak és a stábnak is, hogy megérdemelten vagyok itt.”
– Hogyan fogadtak a csapattársaid és az új edzőid?
S.F.: “Kormos Mihály szakmai igazgató és Leiszt Máté már az előző szezonban is figyeltek engem és a junior döntőben is ők voltak az edzőim, ezért tisztába voltak azzal, hogy milyen mentalitással lépek a pályára. A felnőtt csapat tagjaival tavaly is edzettem már pár alkalommal és most, hogy ide kerültem barátságosan fogadott mindenki.”
– Hogyan sikerült eddig beilleszkedned? Ki az, akire esetleg mentorodként is tekintenél?
S.F.: “Mindenki nagyon kedves és nyitott személyiség csapaton belül, ezért nagyon jól érzem magam. A külföldi játékosokkal nehéz a kommunikáció, hiszen én nem beszélek angolul, de egyre több mindent megértek és ők is nyitottak felém. Szpin Renáta, Molcsányi Rita és Ksenija Ivanovics rutinjukkal nagyon sokat segítettek nekem a pályán és azon kívül is. Csipi tudja, milyen fiatalként bekerülni egy felnőtt környezetbe és próbál nekem mindenben segíteni. Zóri is hasonló helyzetben volt, ő például közel velem egyidős, ugyan abba az iskolába járunk, szóval vele is jó a kapcsolatom. De az egész csapatot felsorolhatnám, hiszen a játékosok sokszínűek, így mindenkitől mást kapok.”
– Mekkora különbséget tapasztaltál az utánpótlás és a felnőtt edzések, mérkőzések között?
S.F.: “Sokkal intenzívebbek, dinamikusabbak a felnőtt csapat edzései, mint az utánpótlásé. Napi két alkalommal van foglalkozásunk. Továbbá Gaja révén egy európai viszonylatokban is kiváló erőnléti edzőnk van, aki kemény edzéseket tart.ú. A tréningeket több szakember tartja, így ha valakinél személyes hibát észlelnek, őt félre hívják, de a többiek ugyanúgy edzenek. A mérkőzések kapcsán még nem sok tapasztalatom van, de óriási élmény volt, hogy hazai közönség előtt debütálhattam a felnőtt csapatban, a hazai rendezésű nemzetközi felkészülési tornán. Jól éreztem magam, de úgy érzem, hogy a meccs szituációk sokkal kiélezettebbek és stresszesebbek nekem, hiszen soha életemben nem játszottam még annyi ember előtt, mint most vasárnap a Temesvár ellen.”
– Nemrég egy bokasérülést szenvedtél. Milyen az állapotod jelenleg? Mennyire hátráltatott ez a felkészülésben?
S.F.: “Egy részleges külső bokaszalag szakadást szenvedtem az első felkészülési mérkőzésünk előtt. Két hétig teljesen kiestem az edzésekből, utána az erőnléti edzőnkkel, Gajaval végeztem feladatokat. Majd szépen lassan visszatérhettem és most már én is a csapattal edzek, igaz még nem 100 százalékos formában.
– Milyen célkitűzésekkel vágsz neki első felnőtt szezonodnak? Mit szeretnél elérni személy szerint?
S.F.: “Csapat szinten szeretnénk hatodszorra is elhódítani a bajnoki címet, a Magyar Kupát és a MEVZA Kupát is magunkénak tudni, valamint minél tovább menetelni a Bajnokok Ligájában. Személy szerint, szeretnék minél többször pályára lépni és bizonyítani az edzőimnek. Számomra ez az év arról fog szólni, hogy felvegyem a felnőtt röplabdázás ritmusát, felépítsem magam és tanuljak a többiektől. Biztos vagyok benne, hogy lesz lehetőségem megmutatni azt, hogy mit tudok.”