A mindössze 18 éves Glemboczki Zórára jelentős teher hárul az idei szezonban, mivel a játékosnak több esetben heti 2-3 mérkőzésen, köztük nemzetközi találkozókon kellett helyt állnia a BRSE kezdőcsapatában. A saját nevelésű ütő tavaly már bizonyított, hiszen a magyar bajnokság döntőjében, csupán 17 évesen kellett pótolni a műtéti beavatkozása miatt hiányzó, horvát válogatott Lucija Mlinart.
– Tavaly a magyar bajnoki finálé minden mérkőzésén kezdőként léptél pályára. Mit jelentett ez számodra, mennyi tapasztalatot, önbizalmat szereztél ezekből a találkozókból?
G.Z.: Minden nagyon gyorsan történt, hiszen senki nem számított arra, hogy Lucka kórházba kerül és műteni kell. Sok időm nem volt gondolkozni, igyekeztem nem görcsölni, hanem lehetőségként fogtam fel. Persze nagy teher volt, hiszen a csapatunk egyik legjobb játékosának a helyén kellett megmutatnom magam és pótolnom őt. Mondhatni, hogy mély vízbe kerültem, de úgy gondolom, hogy az ilyen szituációkból sokat lehet tanulni és ekkor kell megmutatni, hogy milyen fából faragták az embert. Nagyon sok tapasztalatot szereztem minden mérkőzésből, sokat jelentett számomra, hogy mellettem volt a klub a stáb és a csapattársak is próbáltak segíteni rutinjukkal.
– Egyáltalán mekkora teljesítési kényszer volt a válladon, akkor még 17 évesen?
G.Z.: Legbelül nagyon izgultam, de ezt nem mutathattam kifelé. Az ellenfelek mindig megérzik az ilyen dolgokat, ezért próbáltam oldódni, beszélgettem a lányokkal és édesanyámmal is. Ő volt a legnagyobb támaszom, minden mérkőzés előtt beszéltem vele. Így sikerült nyugodtan, tiszta fejjel neki vágnom a döntő mérkőzéseinek.
– Hogyan látod az idei szezont? Mire lehet képes a csapat?
G.Z.: Erős kerettel rendelkezünk, sajnos eddig ránk járt a rúd, hiszen sérülések nehezítették munkánkat. Négy sorozatban játszunk, nagyon sok meccsünk van, rengeteget utazunk, ami fárasztó. Remek a csapategység, szeretek a lányokkal együtt lenni, mind a pályán, mind a pályán kívül és örülök, hogy egy ilyen együttes tagja lehetek. Magasak az elvárások, de biztos vagyok benne, hogy elérjük célkitűzéseinket.
– Tavaly az utánpótlás csapatokba is úgymond „lejátszottál” több felnőtt játékossal együtt. Idén is várható, hogy korosztályos csapatban szerepelsz?
G.Z.: Igen, tavaly játszottunk a BRSE utánpótlásában. Idén még az ifi és a junior korosztályban is játszhatnék, de természetesen a felnőtt gárda van a fókuszban. Nem tudom, hogy fog beleférni idén a korosztályos szereplés, hiszen nagyon sűrű a programja a felnőtt csapatnak, de a korosztályos országos döntőkön vélhetően pályára lépek majd.
– Idén egyre jobban számít rád Kormos Mihály, mit jelent számodra ez a bizalom?
G.Z.: Ez egy hasonló eset, mint tavaly év végén volt. Tudom, hogy több játéklehetőséget kapok Ksenija kiesése miatt. Így az esélyem megvan rá, hogy teljesítsek, ezzel már csak élni kell. Próbálok minden edzésen és mérkőzésen is a legjobb tudásom szerint játszani.
– Korodból kiindulva, még te is középiskolába jársz. Mennyire nehéz a sok edzés, mérkőzés és utazás mellett tanulnod?
G.Z.: Évek óta magántanuló vagyok, eleinte nehezen ment, nem tudtam bejárni órákra, egyedül kellett boldogulnom. De azóta eltelt pár év, a tanárok nagyon segítőkészek, bármilyen kérdéssel fordulhatok feléjük. Órákra nem tudok bejárni, de dolgozatokat írok, amelyekre utazás közben, vagy éjszaka készülök.
– Mit szeretsz csinálni és mivel foglalkozol szívesen szabadidődben?
G.Z.: Szeretek egyedül lenni, hiszen csapatsportot űzök és jó az emberi közegből néha kiszabadulni. De természetesen, a lányokkal is szoktunk közös programot csinálni.
– Mi a terved röplabdázás után? Mi az, amivel karriered után foglalkoznál?
G.Z.: Öt éves korom óta tudom, hogy egyszer jogász leszek és ezt mindenképpen meg szeretném valósítani. Most a röplabdás karrieremre koncentrálok, de szeretnék majd egyetemre járni és a diploma után pedig jogászként dolgoznék legszívesebben.