Fésüs Erzsébet, vagy ahogyan szinte mindenhol ismerik, „Zsóka” 2011-ben fejezte be profi röplabdás karrierjét, azóta edzőként tevékenykedik, s célja, hogy minél több fiatal tehetséget neveljen ki az első csapatnak és a magyar röplabdázásnak. A korábbi 72-szeres magyar válogatott játékost arról kérdeztük, hogy miért döntött az edzősködés mellett, valamint hogyan látja a csabai utánpótlás helyzetét.
– Egy hosszú és sikeres pályafutás után is a röplabda világában maradtál, igaz más szerepkörben. Miért döntöttél úgy, hogy edzőnek állsz?
F.E.: Az ilyen dolgok magától értetődőek, főleg azoknál, akik ilyen hosszú ideig sportoltak, én 45 éves koromban hagytam abba az aktív röplabdázást. Ebben a sportban nőttem fel és töltöttem az addigi életem nagy részét, így nem volt kérdés számomra, hogy ez továbbra is így maradjon, egy másik szerepkörben. Nem építettem civil karriert, hanem csak a sportban éltem, ez vitt tovább az edzői útra. A klubvezetés lehetőséget biztosított nekem, én pedig szerettem volna átadni a tapasztalataimat, tudásomat a fiataloknak és ezzel a magyar röplabdázást is segíteni. Sok klubnál játszottam, nagyon jó edzők kezei alatt, de nem szabad azt gondolni, hogyha valaki jó röplabdásnak számít, az automatikusan jó edző is lesz. Békéscsabán megtapasztaltam, hogy egészen a legkisebbektől a legnagyobbakig, hogy milyen a tréner karrier.
– Volt-e olyan edződ, akire szerettél volna hasonlítani, akitől sokat merítettél?
F.E.: Nagyon szerencsés vagyok, mert rengeteg jó edzőm és csapattársam volt karrierem során. Szinte nem is tudok olyat mondani, akitől ne tanultam volna valamit, akár még idősebb koromban is. Sarkadon kezdtem el röplabdázni, majd onnan indult be a profi karrierem. Csak, hogy egy pár korábbi edzőmet megemlítsem: Kasziba István, Vasicsek János és Forman József – ők mind nagyon ambiciózus edzők voltak.
– Tavaly mely korosztályos csapatokat irányítottad? Idén mennyivel változott a felállás?
F.E.: Az előző idényben más volt a felosztás, azt kell mondjam, hogy évek óta változik, úgy ahogy nőnek a gyerekek. A szuperminikkel kezdtem, majd mini, U11, U13 és már 3 éve lassan van gyerekcsapatom is. Ebben az évben kaptam a lehetőséget, hogy én vigyem az első számú csapatot. Ezen gyerekek nagy része nálam nőtt fel, tehát valaki már U11-es korától kezdve nálam edz, de szinte az egész csapatot már évek óta én irányítom. Örülök a lehetőségnek, hogy idén az U15, U17-es csapatot is én edzem. Óriási lépésnek érzem azt, hogy elindítottuk a fiatalokat a magasabb korosztályba.
– Mik az adott célkitűzések a két korosztályban? Mi az amit a szezon végéig el kell sajátítaniuk a játékosoknak?
F.E.: Ezt minden nap felteszem magamnak, ez változó, a csapat összetételétől is függ. Most az U13-as korosztállyal az a cél, hogy még jobban bevonjam őket ebbe a sportba. Igaz van, aki 2 éve röplabdázik, de nem szilárdult még meg bennük az, hogy röplabdások lesznek és ezt kell erősíteni. Ez az elsődleges, a második pedig, hogy azokat a nagyon tehetséges játékosokat, kirívóan tehetséges játékosokat – mert elég szép számmal vannak! – őket minél magasabb szintre felvinni és segíteni a többieket, hogy megmaradjanak itt a röplabda mellett. Alapjátékot tanulunk, sokat játszunk ebben a korosztályban még. Nyilván megkövetelem a fegyelmet, hiszen az elengedhetetlen.
Az U15-nél még szigorúbb vagyok, hiszen náluk van egy úgynevezett törés, hiszen a középiskola határán vannak, tehát van egy személyiség váltás is náluk. Itt már mindenki posztok szerint dolgozik, keményebb edzések vannak, jobban lehet őket terhelni. Próbálunk arra a szintre eljutni, hogyha nagyon tehetséges a fiatal, akkor 15, 16, 17 évesen tudjon akár a felnőttekkel is együtt dolgozni, vagy bevethető legyen az ifjúsági, junior mérkőzéseken.
– Az U15 és U17-es korosztályban egy csapattal, milyen célokat tűztetek ki a fiatalok felé?
F.E.: Az U15-ös, tehát saját korosztályba, is fiatalok a gyerekek, idén először játszanak nagypályás röplabdát. Először fel kellett mérnünk, hogy milyen szinten van a többi csapat, hogy körül-belül hogyan dolgoznak. Most már eltelt pár mérkőzés, látom az eddigi bajnokság eredményeit. Találkoztunk a Szeged Kupán néhány ellenfelünkkel, így őket fel tudtuk mérni, hogy hol tartanak. Az U15-ös bajnokságban az az elvárásom ezzel a korosztállyal, hogy mivel nagyon tehetséges fiatalokról van szó, a legjobb hat közé jussunk be. Ott már meglátjuk, hogy milyen formát tudunk kialakítani a döntőben. Érmet várok ebben a korosztályban, hiszen nagyon erősnek számítunk a mezőnyben, látva a Szeged kupán, hogy milyen csapatokkal kell megküzdenünk.
Az U17-ben, az első fordulóban egyből találkoztunk az MTK-val, ahol érződött az akár 3 év korkülönbség is, viszont a Jászberény és a Szeged ellen könnyedén tudtunk győzni. Azt gondolom, hogyha nagyon jól dolgozunk, akkor ott is bekerülhetünk az első hat közé. Az év elején azt a célt fogalmaztuk meg, hogy helytálljunk ebben a bajnokságban is és tapasztalatot szerezzenek a játékosok. Ahogy haladunk a szezonban, látom, hogy fejlődünk és van esélyünk érmet szerezni az év végén.
– Milyen jövőképet látsz a csabai utánpótlásban?
F.E.: Biztos vagyok benne, hogy a magyar röplabdázásba olyan fiatalok kerülnek majd ki Békéscsabáról, akik meghatározó játékossá nőhetik ki magukat karrierjük során. Ahogy visszatekintünk az elmúlt évekre, látható, hogy a BRSE utánpótlásából olyan játékosok kerültek ki, akik akár az NB1-ben, akár az Extraligában is szerepelnek. Rengeteg békéscsabai játékos van az országban, akik itt-ott játszanak az országban. Az én csapataimban is és az egész utánpótlásban egészen kicsi kortól, akiket látok, biztos vagyok benne, hogy több játékost is tudunk adni a felnőtt csapatnak. Meg fogjuk tudni tartani őket, hiszen motiváltak, szeretnének eredményeket elérni, érmeket nyerni és itt akarnak játszani Magyarország legjobb csapatában.