Vasárnap kezdődik meg az idei szezonunk legfontosabb időszaka, hiszen március 24-én rajtol a 2018/19-es Extraliga rájátszása, s csapatunk a tavalyi ezüstérmes, Fatum Nyíregyháza ellen vívja az elődöntőt. A play-offról és a párharcról kérdeztük játékosainkat, Tálas Zsuzsannát, Ksenija Ivanovicot és Molcsányi Ritát.
– Mit jelent számodra a rájátszás? Mennyivel másabb az iram és a hangulat a mérkőzéseken?
T.Zs.: Sajnos, vagy szerencsére – nem tudom – de eddig mióta itt vagyok a BRSE-nél mindig úgy indultunk neki a rájátszásnak, hogy nekünk állt a zászló és elvárás volt, hogy döntőbe kerüljünk, mert nem volt olyan kiegyensúlyozott a bajnokság, mint most. Inkább menjünk oda kevésbé esélyesként Nyíregyházára, nem azért, mert nem tudjunk magunkról, hogy jobbak lennénk vagy a mi fejünkben lenne kétely. Egyszerűen az eddig mutatott teljesítmény és a számok alapján az ellenfél az esélyesebb. Ami a rájátszást illeti, három győztes mérkőzésig tart a párharc, így teljesen mindegy, hogy hogyan nyerünk: szép játékkal, rossz játékkal, 3:0-ra, 3:2-re, ez mind lényegtelen. Egyértelmű cél, hogy minden mérkőzésen nyerjünk. Azonban azzal is számolni kell, hogy 5 találkozóig is elhúzódhat a párharc és fontos, hogy kiegyensúlyozott játékot tudjunk nyújtani, az a legfontosabb, hogy a saját játékunkra koncentráljunk.
K.I.: Teljesen más egy rájátszás mérkőzés, egy alapszakasz találkozóhoz képest, hiszen sokszor sajnos előfordul, hogy utóbbinál a játékosok nem tulajdonítanak akkora fontosságot egy-egy összecsapásnak, mert nem dönt el semmit, azonban a play-offban minden győzelemmel közelebb kerülsz a végső célhoz. A szezon végéhez közeledve mindenki tudja, hogy a párharcokban 3 diadalt kell aratni a továbbjutáshoz, vagy éppen a bajnoki címet jelentő trófea felemeléséhez. Szezon közben többször ért bennünket sérüléshullám, vagy fáradtság, de most már nincs helye a kifogásoknak. Tudom, hogy együtt képesek vagyunk a döntőig menetelni és újra magunkénak tudni az aranyérmet.
M.R.: A rájátszás mérkőzések több embert vonzzanak a csarnokokba, ezért hangosabb és biztatóbb is a szurkolás. Az iram is fokozódik, hiszen nagyobb tétje van ezeknek a találkozóknak és ez egy felfokozott állapotot jelent a csapatnál, de szerintem az eddigi évek során ez mindig pozitívan hatott ránk és úgy gondolom, hogy most is olyan játékot fog kihozni belőlünk a rájátszás, amellyel sikerül legyőznünk a Nyíregyházát.
– Hogyan készültetek az elmúlt hetekben az elődöntőre?
T.Zs.: Már az alapszakasz vége előtt elkezdtünk a rájátszásra hangolni, sokkal több volt a fizikális rész. Sokkal nagyobb súlyokkal, több gyakorlatot végeztünk pont azért, hogy a play-offra kitartson az erőnk, hiszen a mérkőzések között már nem lesz lehetőség arra, hogy kemény fizikai edzéseket beépítsünk a programba. Volt időnk arra is, hogy azokat a játékelemeket kijavítsuk, amelyek nem úgy mentek, ahogy eddig kellett volna. Fontos lesz majd a párharcban, hogy hogyan tudunk frissíteni a mérkőzések között. Fura lesz, hogy több napunk lesz meccsről-meccsre készülni, hiszen már megszoktuk, hogy 3 naponta játszottunk.
K.I.: Napi két edzésünk volt az elmúlt hetekben, kemény munkát végeztünk, de tudjuk, hogy az meg fog térülni. Most, hogy hosszabb idő állt a rendelkezésünkre, többet tudtunk játékos-kapcsolatokra is építeni, például a feladó és ütő párosra, illetve azokra, ahol még volt javítanivaló. Rendet tettünk a fejekben is, mindenki 110 százalékban a Nyíregyháza elleni párharcra fókuszál. Úgy érzem készen állunk, jó formában vagyunk és várjuk, hogy elkezdődjön az elődöntő!
M.R.: Az elmúlt időszakban nem volt 2-3 naponta mérkőzésünk, így most az elmúlt két hétben egy komolyabb taktikai és fizikális felkészülési programot tudtunk végig vinni. A technikai elemek hiányosságait is pótoltuk, valamint fejben is érződik, hogy a csapat teljes egészében ráhangolódott az elődöntő mérkőzéseire.
– Mennyit számít, hogy a Nyíregyházánál van a pályaelőny?
T.Zs.: Szerintem egyáltalán nem fontos, hogy melyik csapat kezd hazai pályán, nem tartom sem tehernek, sem előnynek. A továbbjutás érdekében legalább egy meccset muszáj lesz nyernünk idegenben. Talán a Nyíregyházának egy újabb érzés, hogy náluk kezdődik a párharc és lehet, hogy ez az előny az ő hátrányuk lesz majd.
K.I.: Nem tudom, igazából egyáltalán nem érdekel. Tavaly Nyíregyházán ünnepeltünk bajnoki címet, így jó emlékek kötnek bennünket az arénához, ott ünnepeltünk szurkolóinkkal, amely nagyon jó érzés volt. Úgy gondolom, hogy rengeteg ember fog érkezni Békéscsabáról, hogy megnézzenek és támogassanak bennünket.
M.R.: Szerintem apró előnyt jelenthet, hiszen hazai pályán a megszokott környezetedben a saját szurkolóid előtt játszhatsz. Hozzátenném azonban, hogy nem jelent annyit, hogy ez befolyásoljon egy egész párharcot.
– Mi dönthet a párharcban?
T.Zs.: Jól ismeri egymást a két együttes, véleményem szerint hosszútávon az lesz úgy is a döntő, hogy az alapelemek: nyitás, nyitás-fogadás, az ütő és feladó közti kapcsolat, centerjáték lesz, ami elbillenti valamelyik oldalra a mércét.
K.I.: Apró döntéseken, mozzanatokon fog múlni, hogy melyik csapat jut majd tovább a döntőbe. Fontos, hogy türelmesek legyünk, hiszen Nyíregyháza nagy hangsúlyt fektet a védekezésre, mintha egy fal ellen játszanánk. Hiszek a csapatban, nem volt egyszerű az elmúlt időszak számunkra, de most van a szezon legfontosabb időszaka és tudom, hogy mindenki kiad mindent, ami a csövön kifér.
M.R.: Most kiegyenlítődik a felkészülési idő, hiszen mi nemzetközi szinten is érdekeltek voltunk március 5-éig, így sokkal sűrűbb programunk volt, napról-napra más ellenfelek játékára kellett készülnünk, míg a Nyíregyháza hetente játszott egy bajnokit és ránk tudott hangolni teljesen. Ez most nincs, így egyenlő helyzetből várhatjuk a párharcot.