A holtszezonban a játékosok jól megérdemelt pihenésüket töltik, de a színfalak mögött nem áll meg a munka, sőt! Gőzerővel zajlik a következő szezon tervezése, legyen jó a menetrendről, a játékoskeret kialakításáról, esetleg az Akadémia ügyeiről. A teendőkről és a kilátásokról a BRSE elnöke, Baran Ádám nyilatkozott honlapunknak, aki ezek mellett a magunk mögött idényt is értékelte.
„A 2020/21-es szezont két ezüstéremmel zártuk úgy, hogy a bajnoki döntőben nem tudtuk megméretni magunkat. A célunk ezek után is az volt, hogy minden sorozatban éremesélyes csapatot kreáljunk, ami távolról sem egyszerű feladat, hiszen megnézhetjük, hogy ugyanebben az idényben a Vasas nem jutott be a kupában a legjobb négy közé, az akkor egyeduralkodó Nyíregyháza pedig a következőben maradt érem nélkül” – kezdte a klubvezető, majd elmondta, hogy meglátása szerint az alapvető célkitűzéseket sikerült teljesíteni az MK-bronzzal, a bajnokságban pedig sokáig emlékezetes döntőben maradtunk alul a Vasassal szemben, ami nüanszokon múlt. Szerinte ugyan kesereghetnénk azon, hogy a harmadik meccsen, 2:0-nál, meccslabdánál 1,5-2 centis outot ütöttünk, de nem szabad ezt tenni.
„Büszke vagyok a csapatra a két érem miatt, kivívtuk ismét a nemzetközi szereplés jogát, és amit még fontosabbnak tartunk, hogy újra megtöltöttük a Városi Sportcsarnokot, totális telt ház volt a finálé során. Az embereket továbbra is érdekli a röplabda, sikerült megmozgatni a várost. Maga a döntő olyan minőségű küzdelmet, csatát, sportélményt hozott, hogy rengeteg olyan ember hívott más sportágak területéről – akik eddig nem igazán követték a röplabdát –, hogy nem is hitték volna, hogy ilyen szinten van idehaza a klubröplabdázás.”
Az elnök ezt követően az előző idény csapatáról beszélt:
„Ami a keretet illeti, állandó téma a külföldiek és a magyar játékosok aránya. Az biztos, hogy jelenleg kizárólag magyarokra nem lehet nemzetközi porondra vágyó csapatot építeni. De nézzük meg, kik voltak az előző idényben az alapembereink: Bagyinka Fanni, Molcsányi Rita, Kertész Petra, Bodnár Dorottya, Glemboczki Zóra. Mindannyian a békéscsabai utánpótlásban pallérozódtak, rajtuk kívül pedig Szatmári Lilla és Zólyomi Rebeka is rengeteget fejlődött. Melléjük kerestünk olyan külföldi játékosokat, akikről azt gondoltuk, hogy segítségünkre lesznek. Itt azért már van bennem hiányérzet, nem szeretnék személyeskedni, de nem mindegyik légiós hozta a tőle elvárt szintet, éppen ezért már a szezon vége előtt eldöntöttük, hogy markánsan belenyúlunk majd az állományba.”
És ez így is történt, a magyar mag viszont szinte érintetlen maradt:
„A hazaiak játékosok fejlesztését továbbra is kiemelt küldetésként kezeljük. Bagyinka Fannit sajnos egy makacs sérülés hátráltatta tavasszal, ezért nem igazán tudta megmutatni, mit tud, de az elmúlt időszakban rendkívül komoly programot végez, és biztos vagyok abban, hogy a magyar válogatott erőssége lesz az Eb-selejtezőkön. Azt is várom tőle, hogy ősszel már igazolja nálunk, hogy ő az ország legjobb feladója. Van két válogatott-szintű liberónk Molcsányi Rita és Kertész Petra személyében, Glemboczki Zórától pedig azt reméljük, hogy a következő szezonban végre berúgja az ajtót. További nagy öröm, hogy Pintér Andreával az egyik legjobb magyar center csatlakozott hozzánk, ahol mindig lesz legalább 3-4 olyan magyar játékosunk, aki ezen a szinten is biztosan megállja a helyét.”
Mivel mindenki szeretné a soraiban tudni a lehető legjobb magyar játékosokat, értük óriási a verseny. Baran Ádám szerint ráadásul ez nem is mindig tisztességes:
„Az a cél, hogy eljussunk arra a szintre, hogy lehessen csak magyar játékosokkal hazai és nemzetközi sikereket is elérni. Itt még nem tartunk, maximum bennmaradásért lehetne küzdeni. Az utánpótlás-nevelésben fontos támpont, hogy egyre több fiatal jöjjön fel a felnőtt csapatba, szerencsére erre tavaly is volt példa nálunk. De nincs mindenhol akadémia és minőségi műhely, ezért több klub igyekszik szirénhangokkal, valótlan ígéretekkel magához csalni a fiatalokat. Akik ezeknek hisznek, azoknak sok szerencsét kívánunk a jövőben, a többieknek pedig értékeljük a hűségét és mindent megteszünk azért, hogy tudják, nálunk vannak a legjobb helyen. Sajnos mivel kicsi a magyar piac, néhány csapat ezekkel a hangzatos, irreális és sokszor valótlan ígéretekkel teljesen álszent átigazoláspolitikát folytat, és még mindig vannak olyanok, akik hisznek nekik.”
Az elnök aztán a jövő évi csapatról és az új érkezőkről az alábbi gondolatokat osztotta meg:
„A mostani magyar magról elmondható, hogy mindegyik volt korosztályos vagy felnőtt válogatott, ami egyedülálló a magyar mezőnyben és nagy büszkeséggel tölt el minket. Idén is szerettünk volna melléjük megfelelő külföldiekkel erősíteni. Marta Drpát aligha kell bárkinek is bemutatni, nála az volt a legfontosabb, hogy láttam rajta, továbbra is éhes a sikerre és motivált. Gyorsan meg is állapodtunk, mert eddig is jól érezte magát a klubnál. Sara Klisura esetében is felmerült a hosszabbítás lehetősége, de olyan ajánlatot kapott, amivel nem tudtunk és nem is akartunk versenyezni. Elkezdtük feltérképezni a terepet, azt tartottuk fontosnak, hogy a kiszemeltjeink egyrészt illeszkedjenek a stáb által megálmodott játékrendszerbe, valamint emberileg és mentálisan is legyenek a topon.
Ralitsa Vasilevát láttuk az elmúlt időszakban Nyíregyházán, úgy gondoljuk, nálunk kiváló szezont fog produkálni. Hasonlóan vélekedünk a török nyitásfogadó ütőnkről, Ceyda Aktasról, aki üde színfoltja lehet a magyar bajnokságnak a fizikai paramétereivel és a rendkívül profi hozzáállásával.
Szurkolóink számíthatnak további bejelentésekre is, mert az is eldőlt, hogy nemcsak az Extraligában, a Magyar Kupában, valamint a CEV-kupában, hanem a MEVZA-ligában is elindulunk a következő idényben, ehhez pedig egy olyan játékoskeret kell, amely bírja a sorozatterhelést. Ennek persze komoly anyagi terhe is van, aminek a megteremtése nagyon nehéz munka és folyamatosan ezen dolgozunk. A cél továbbra is az, hogy meghatározó szerepet töltsünk be itthon és nemzetközi szinten is.
Ami a MEVZA sorozatot illeti, van még pár nyitott kérdés. Nem az alapszakasz-győzelemre fogunk ráhajtani, elképzelhető, hogy lesz olyan mérkőzés, amikor a saját nevelésű fiatalok bizonyíthatnak és szerezhetnek nemzetközi rutint. Szeretnénk az alapszakaszban a legjobb 4 között végezni, onnan meg akár már a döntő is összejöhet.”
Ha már a fiatalokra került a szó, a klubvezető zárásként róluk is beszélt:
„Számos fiatalunk szerepelt jól az utánpótlás-döntőkben, de ott nem is érmekben gondolkozunk, mert a siker fokmérője inkább az, hogy mennyien tudnak eljutni a felnőtt csapatig. Most is sokan kopogtatnak az ajtón, lesznek, akik rendszeresen látogathatják majd a „nagyok” edzéseit is. Közel 350 fős tömegbázissal rendelkezünk, de a legfontosabb, hogy a mennyiségi képzésből a minőségi felé vegyük az irányt. Ez elvárás is velünk szemben és bízunk abban, hogy belátható időn belül akkreditált akadémia leszünk, ami még komolyabb kereteket adhat a munkának. Rengeteg a teendő ezzel kapcsolatban is, de az alapirány jó, továbbra is miénk a legeredményesebb bázis az országban, és azt remélem, hogy olyan játékosok fognak innen kikerülni, akik nemzetközi szinten is meghatározók lesznek.”