Rettenetesen elcsépelt fogalom a „sorsdöntő meccs”. Ha belegondolunk, nagyon kevés olyan találkozója van egy csapatnak egy szezonban, ami tényleg sorsokról dönthet. A Magyar Kupa-döntő viszont pont ilyen.
Fokozott médiafigyelem és nyomás, hatalmas tét és várakozás, idegtépő feszültség, levegőben lógó szerződések és jövő. Egy-egy játékos vagy stábtag produkciója mindkét irányban lehet a mérleg nyelve, és nüanszokon múlhat, ki lesz a hős vagy a bűnbak.
Tóth Gábor is felhívta erre a figyelmet:
„Egy ilyen esemény előtt nem kell motivációról beszélni, hiszen ez mindenki számára egy olyan lehetőség, ami kisebb-nagyobb mértékben megváltoztathatja az életét. Kicsit olyan ez, mint amikor a lovakat vissza kell fogni a nagy futás előtt, hiszen mindenki felfokozott lelkiállapotban van már most. Persze azért a pihenőnapon mindenki megpróbálta feldolgozni a maga módján a kedden történteket és úgy gondolom, hogy sikerült is.”
Tudjuk, hogy amikor minden egyetlen mérkőzésen múlik, nincs javítási lehetőség. A felkészülésnek, a mentális állapotnak és a fizikai kondíciónak óriási szerepe van, főleg egy olyan hosszú és minden energiát felemésztő csata után, mint amit kedden vívtunk a Mladost Zagreb ellen. Molcsányi Rita szerint a körülmények adottak voltak ahhoz, hogy ilyen szempontból is tökéletesen készen álljunk:
„Az egyesületnek nagyon sok regenerációs eszköz áll a rendelkezésére, úgyhogy ez megkönnyíti a felkészülést. De ezzel nem is szabad foglalkozni vagy a fáradtságra hivatkozni, az adrenalin úgyis elnyomja. Arra nem készülünk külön, hogy csak egy meccsen dől el, ugyanaz a menet, mint minden egyes mérkőzés előtt. Videózunk, edzésen pedig azokat az elemeket gyakoroljuk, amit az adott ellenféllel szemben kell.”
A Vasas és a Békéscsaba 11 hónapon belül nyolcadszor csap össze (hivatalosan, a januári edzőmeccset nem számolva), ez szintén előrevetítheti azt, hogy milyen apróságok dönthetnek egy olyan párharcban, ahol a két fél ennyire jól ismeri egymást.
„Nem hiszem, hogy meglepetést tudnánk okozni egymásnak, tavaly sok meccset játszottunk ellenük, idén is találkoztunk kétszer az alapszakaszban, plusz volt egy edzőmérkőzés is. Azon fog múlni, hogy ki tudja stabilabban a saját játékát játszani. Ami a mi hazai 3:0-s sikerünkhöz nagyban hozzájárult, az az, ahogyan a blokkunk és a védekezésünk összeállt, abban extrát hoztunk”
– vélekedett csapatkapitányunk, ehhez Tóth Gábor annyit fűzött hozzá, hogy szerinte mindkét csapat eszközöl majd 1-2 apróbb változtatást, de a végén úgyis mindenki ahhoz nyúl majd, amit a legjobban tud, főleg a kiélezett helyzetekben.
A vezetőedző szerint érdemes építeni a MEVZA-elődöntőben elért sikerre is:
„Nagyon fontos, hogy a fókuszt hová helyezzük, de nem gondolom, hogy magunk mögött kell hagynunk a keddi meccset. Az egy akkora élmény és tapasztalat, olyan lélekemelő győzelem, ami a későbbiekben is erőt adhat, akár most a kupadöntőben, vagy jövő héten a MEVZA-döntőben. A mentális állapottal egyébként abszolút elégedett vagyok, csak azt kell megakadályozni, hogy túlgörcsöljük vagy túlgondoljuk a dolgot. A körítés meglesz, hiszen ez egy óriási esemény, a Magyar Kupa döntője évről évre egyre nívósabb eseménnyé válik, az új helyszínen pedig az utóbbi évek legszínvonalasabb döntőjét játszhatjuk, hiszen az ország két legjobb csapata fog összecsapni. Azt várom, hogy továbbírjuk azt a történetet, amit a BRSE és a Vasas elkezdett az elmúlt években, csak most más előjellel.”
Molcsányi Ritának ez lesz az első döntője csapatkapitányként, de pontosan tisztában van azzal, milyen feladat vár rá:
„Teljes mértékben egyetértek Soós Nikivel: lelki támaszt kell adni a csapatnak és tudni kell, kinek mire van szüksége, ha esetleg hullámvölgybe kerül. Akkor is megvoltak a húzóemberek és most is, szinte bárkit ki lehet emelni a csapatból. Szóval nem egy emberen fog múlni, és mindenki képes arra, hogy jól tudjon játszani egy mérkőzésen belül.”
Már csak egyet kell aludni, vasárnap 19:45-kor pedig elérkezik az igazság pillanata. A helyszín a budapesti Riz Levente Sport- és Rendezvényközpont, a játékvezető Adler László és dr. Árpás Krisztina lesz.