19 év telt el azóta, hogy Békéscsaba világversenynek adott otthon bármilyen labdajátékban, akkor a hazai rendezésű kézilabda Európa-bajnokság egyik helyszínéül szolgált a Viharsarok. Idén megszakadt ez a széria, hiszen a békési megyeszékhely az egyik házigazdája az U17-es leány röplabda Eb-nek. A város, a Magyar Röplabda Szövetség és a Békéscsabai Röplabda Sportegyesület több éves közös projektje ért révbe azzal, hogy július 11-én kedden útjára indult a labda a kontinenstorna első mérkőzésén, a görög–török rangadón.
Nem kellett sokáig várni a csabai csoport első ötszettes drámájára, a németek és a belgák ugyanis nem bírtak egymással, és a „ráadásban” is 16 pont kellett a németeknek ahhoz, hogy behúzzák a győzelmet. Ennek rendkívül örült a lelátón a magyar születésű, de német színekben világklasszissá váló Grózer György, akinek a lánya, Leana is örökölt „némi” tehetséget, hiszen csapatkapitánya és legeredményesebb játékosa volt a nyitányon a nemzeti csapatnak, amely sikerrel nyitotta az Eb-t. „Georg” a magyar szervezőkkel, kollégákkal és szurkolókkal is készségesen elbeszélgetett – természetesen magyarul, ha efelől bárkinek kétsége lett volna –, és mindenféle allűr nélkül, közvetlen attitűddel adta az interjúkat is.
Mindeközben elkezdtek beszivárogni a magyar nézők, akik szép számmal népesítették be az A oldali lelátót, miután a bejáratnál szemügyre vették a Békéscsaba-tematikájú, az Eb alkalmából létrehozott kiállítást, és egy kis kóstolót is kaptak a híres csabai kolbászból. A magyar és a francia válogatott addigra elfoglalta a pályát és megkezdte a melegítést, majd felcsendült az első „Ria, ria, Hungária!” és „Hajrá, Magyarország!” is. A himnuszokat követően pedig igazán felforrósodott a levegő a Békéscsabai Városi Sportcsarnok katlanjában.
A magyar lányok, de valószínűleg még a franciák sem léptek pályára ilyen atmoszférában, mintegy 500 szurkoló biztatta első sorban a hazai csapatot, de egy francia zászló is feltűnt a lelátón. A fiatalok kaptak egy kis ízelítőt abból, mi várható a következő napokban, amikor a békéscsabai Gajdács Lina (aki egyébként a csapatkapitány is) megszerezte a találkozó első pontját, már-már olyan hangulat uralkodott, mint egy BRSE-rangadó alkalmával. És ez rányomta a bélyegét az egész összecsapásra, ami elhanyagolható változást jelentett, főleg ha azt nézzük, hogy néhány nappal ezelőtt a két együttes edzőmérkőzésén 4:0-s francia győzelem született.
Egy rossz nyitás után a franciák remek szervákkal fordítottak, amire Horváth András időkéréssel reagált, de ez sem szegte a szurkolók kedvét, és a játékosok arcáról sem olvadt le a mosoly, mert bár ez a meccs már tétre ment, a fiatalok (akik átlagéletkort tekintve tényleg a legfiatalabbak a csoportban) igyekeztek maximálisan megélni a pillanatot, ami alighanem egész életükre elkíséri őket. A cseresarokban állók szintén kivették a részüket a szurkolásból, a pályán lévők pedig hamar kilábaltak a hullámvölgyből és visszazárkóztak. A helyi szimpatizánsok külön figyelhették a négy BRSE-játékost, hiszen a már említett Gajdács mellett Fekete Ramóna irányította a csapatot feladóként, Nánási Zoé liberóként állt helyt, Matuska Orsolya pedig a cserék között várta, hogy Horváth pályára szólítsa. 14:14 után szinte felrobbant a csarnok, ugyanis a hazai csapat átvette a vezetést, a franciák is láthatóan megilletődtek attól, amit tapasztaltak. 22:22-ig fej-fej mellett haladtak a csapatok, aztán a vendégek zsinórban három ponttal lezárták a szettet.
Ha a nyitásfogadás (és néha a szervezettség) nem is, de a játék sebessége, a fiatalok atletikussága, harciassága, és úgy összességében a színvonal abszolút a felnőtteket idézte.
Nem mondhatni, hogy az előző végjáték letörte volna a magyarok lelkesedését, hiszen elszántan, lendületesen és pontosan kezdték a második játékrészt, de aztán beragadtak egy állásba a feljavuló francia nyitásoknak köszönhetően, ám erre később szenzációs sorozattal válaszoltak. Horváth András tanítványait élmény volt nézni, főleg a második etap közepén, amikor tulajdonképpen állva hagyták a kékmezeseket. A szövetségi edző frissített a hajrában, ugyanis két pontra zárkóztak a franciák, Matuska Orsolya is megkapta ekkor a lehetőséget, de ezzel együtt is előnybe kerültek a vendégek 22:21-nél egy újabb hosszú nyitássorozattal. És vajon ki gondolta volna, hogy a 22. lesz az utolsó pontjuk? A magyar válogatott ugyanis hatalmas lelki erőről tanúbizonyságot téve megrázta magát, és egymás után négy ponttal megnyerte a szettet, egyúttal egyenlített is!
A folytatás is hasonlóan szorosan alakult és a küzdőszellem sem tűnt el, viszont a francia gárda ezúttal jobban abszolválta a játszma közepét és meg tudott lógni, Horváth ekkor folyamatosan forgatta a csapatot. 17:21-nél egy jó hosszúra nyúlt jegyzőkönyvezési intermezzo következett, a probléma tisztázását követően viszont a franciák tudtak hamarabb visszarázódni és elvitték a szettet.
A negyedik felvonás nem maradt el az előzőektől, már ami a hektikusságot illeti, és szerencsére ebből eleinte a házigazda jött ki jobban. Fogytán volt az erő mindkét oldalon, 12-nél megtorpant kicsit a magyar válogatott, Horváth időkéréssel próbált nyugtatni. 15:15-nél a piros-fehér-zöldek ráléptek a gázra, a lelátóról pedig érkezett az „Itt vagyunk, segítünk!” biztatás, és ezt alighanem a játékosok is érezték a taraflexen. Az sem zökkentette ki őket, hogy 19:16-nál a franciák az addigi leghosszabb labdamenetet be tudták húzni, ami lélektanilag általában rendkívül fontos, de Gajdácsék nem hagyták, hogy ellenfelük erőt merítsen ebből. A hajrá ezúttal kiválóan sikerült, 24:19-nél pedig egy óriási blokkal sikerült egalizálni, még Szarvas Péter polgármester is felugrott a székéből, akkorát szólt az utolsó pont. Jöhetett a ráadás!
Megvolt az első két pont a döntő játszmában, az őrület szinte betetőzött, de még mindig volt feljebb. 5:2-nél az időkérés után összekapták magukat a gallok, azonban mindenre érkezett magyar válasz. Ültek a centertámadások, viszont 7:7-nél elfogyott a lendület, jött a magyar timeout is. Extázis és tapintható feszültség váltogatta egymást a csarnokban, de a röplabda már csak ilyen. Főleg, amikor a magyar válogatott hazai pályán játszik tétmeccset.
8:7-es magyar vezetésnél cseréltek térfelet a csapatok, 10:8-nál már majdnem beremegett a csarnok, miközben a román és a szlovén válogatott idegesen várt a sorára a folyosón. Horváth András is kitörő örömmel fogadott egy-egy magyar pontot, de még messze nem volt ennek vége. Ami aztán 13:9-nél már egyre közelebbinek tűnt, 14:9-nél meg pláne! Ötből két meccslabdát hárítottak a vendégek, Horváth időt kért, majd jött egy kérdéses ítélet, ami a franciáknak kedvezett, ám ez csak késleltette, sőt rá is tett arra a katarzisra, ami a következő pont végén érkezett. 15:12-nél elképesztő hangrobbanás üdvözölte az utolsó magyar pontot, ami egyben a győzelmet is jelentette!
A frenetikus kimenetelű és hangulatú rangadó után a BRSE ütője, a meccs legeredményesebb játékosa, a 19 pontos Gajdács Lina nyilatkozott honlapunknak:
„Hihetetlen érzés, az eddigi pályafutásomnak talán ez lett a kedvenc meccse. Tudtuk, hogy nem lesz könnyű, én egyébként nagyon izgultam, de a kezdésre ezt el tudtam ezt felejteni. Az első labdamenet megadta nekem is és a csapatnak is a lendületet, és a hangulat is fantasztikus volt!”
A nézők közül sokan gyűltek össze a játékoskijárónál, ahol a franciák egymást vigasztalták, a magyar szurkolók pedig a győzteseket várták. Meg is érdemelnek mindenféle gesztust a mieink, mert mindent kiadtak magukból, és egy olyan sikert arattak, ami nemcsak nekik marad emlékezetes, hanem azoknak is, akik ezt a helyszínen élhették át.
(Fotók: Imre György)