A szeptember 15-i II. Békéscsabai Nemzetközi Sporttudományos Konferenciából a Magyar Röplabda Szövetség nemcsak társszervezőként veszi ki a részét, de Vatai Gabriella révén fontos előadással is készül. Az MRSZ újonnan megválasztott ügyvezető igazgatója olyan témával érkezik a Viharsarokba, amely akut problémát boncolgat, de közös érdeke mindenkinek, hogy megoldás szülessen. Fontos, hogy a röplabdázók megtalálják az összhangot a sportolás és a jövőjüket szolgáló tanulás között, de úgy, hogy ne menjen egyik a másik rovására. Az előadás gondolatindító céllal készül, hogy felhívja a szakemberek figyelmét: segíteni kell a játékosokat, hogy az aktív pálya utáni életben is megtalálják a helyüket, akár a sportág mellett.
A Vasas és a magyar válogatott korábbi alapembere először szervezői oldalról közelítette meg a konferenciát:
„A rendezvény nagyját Baran Ádám vezetésével a Békéscsabai Röplabda Sportegyesület viszi, mi pedig a tavalyi évhez hasonlóan idén is igyekszünk szorosan együttműködni. Folyamatosan egyeztettünk az elmúlt időszakban az irányokról, előadókról, célközönségről, eszközökről és hasonlókról”
– kezdte Vatai Gabriella, majd rátért a szombati programra, amikor az MRSZ központi edzőképzésének ad otthont a Békéscsabai Röplabda Akadémia.
„Ami a szombati napot illeti, a tavalyihoz hasonlóan most is azt szerettük volna, hogy ne csak a licenszszerzésről szóljon, hanem tényleges tartalommal is megtöltsük. Idén annyiban változtatunk, hogy nem az A-licenszes edzők fognak bemutatók edzéseket tartani. Kicsit más szempontból közelítjük meg a dolgot, amely összhangban van azzal, hogy Kormos Mihály egy új koncepciót szeretne kialakítani az edzőképzésben. Ennek a kezdeti lépései pedig Békéscsabán meg fognak mutatkozni.”
Az ügyvezető az előadókról is ejtett néhány szót. Kiemelte Nagy Pétert, aki a férfiválogatott élén túlteljesítette az Ezüst Európa-ligában az alapvető elvárást, ami az volt, hogy alakítson ki egy rendszert és az köszönjön vissza a mérkőzéseken. Ebből végül egy 2. hely lett, ami Vatai szerint abszolút pozitívum, úgyhogy arra kérték a kapitányt, ossza meg tapasztalatait és gondolatait arról, hogy ezt miként érték el, például milyen módszerek, gyakorlatok váltak be, hogyan formált egységes csapatot a játékosokból.
„Hollósy László szakmai munkáját sem kell bemutatni, évek óta a Bundesligában dolgozik és azon kevés magyar edző közé tartozik, akik megszerezték az FIVB-minősítést is. Ő olyan gyakorlatokat fog hozni, amik a hazai körben újak vagy nem megszokottak, úgyhogy az előadása biztosan kuriózum lesz. Ezeken kívül szerepet kap majd itt is a sporttudomány, méghozzá az állóképesség és az erőnléti edzések révén, hiszen ez is elengedhetetlen része az edzői tudástárnak”
– folytatta az MRSZ első embere.
Klubunkat Tóth Gábor és Nagy Attila képviseli majd szombaton. Vezetőedzőnk a bolgár válogatott mellett nyáron szerzett élményeit osztja majd meg, utánpótlásvezetőnk pedig gyakorlatokat és módszereket hoz az alapok letételéről. Vatai szerint ez a nap színvonalban, mondanivalóban is megüti majd a pénteki konferencia szintjét és lefedi a teljes repertoárt.
A szövetség ügyvezetője a saját előadásába (Sportolói életpályamodell szerepe és jelentősége, avagy jövőkép a sportpályán túli élet kapcsán) is engedett egy kis betekintést. Kiemelte, hogy nem sportági sajátosság, de a szövetség is küzd azzal, hogy tanulmányi okokból nagyon sok ifjú sportoló hagyja el a sportpályákat, ahelyett, hogy a kettőt párhuzamosan vinnék végig.
„A profi pályafutásomat követően nehéz volt megtalálni, hogy mi az a közeg, ami a legideálisabb, hiszen minden annyira más volt, mint előtte, sportolóként. Ez egy olyan burokban tarott közeg, amit nehéz mással helyettesíteni. A visszavonulást követően el kellett telnie jó pár évnek ahhoz, hogy újra a sportág mellett találjam meg a helyem. Felnőtt fejjel, gyereknevelés mellett is visszaültem az iskolapadba és sportközgazdász mesterdiplomát szereztem. Ennek hamar meg is lett az eredménye és megkaptam az első lehetőségemet a szövetségnél. Az elindulás mindig nehéz, pont ezért tartom fontosnak, hogy ezzel a témával kiemelten foglalkozzunk, és nemcsak a profiknál, hanem a potenciális sportelhagyóknál is.”
Vatai víziójában három út szerepel a fiatalok előtt: vagy élsportoló lesz valakiből; vagy versenysportoló, aki aztán a sport közelében maradt a foglalkozását illetően; vagy pedig olyan embert nevelnek belőle, aki aztán szülőként is a sportolásra ösztönzi a gyermekét, esetleg mecénásként vesz részt a sportéletben. Szerinte már nemcsak a sportolói, hanem a pályán kívüli kvalitásokat is szem előtt kell tartani, mert azok is hasznosíthatók a sportberkekben.
A saját útjával kapcsolatban elárult egy olyan részletet, ami egyszerre szívderítő és inspiráló:
„Az utolsó gimnáziumi osztályfőnököm mindenkivel felíratta az utolsó gimnáziumi napunkon, hogy ki hol képzeli el magát 5, 10, 15 év múlva. Én akkor azt írtam, hogy sportpályafutásom után szeretnék a Magyar Röplabda Szövetségnél dolgozni és tenni a magyar röplabdáért. Bevallom, nem emlékeztem erre a dokumentumra, csak a 10 éves osztálytalálkozón szembesültem vele, amikor elolvastam, kicsit meg is lepődtem. Elég korán megfogalmazódott ez bennem szerencsére. Amikor az első diplomámat szereztem a főiskolán, kontrollingot tanultam, akkor is az lebegett előttem, hogy milyen jó lenne ezt egyszer az MRSZ-nél csinálni. Majd ahogy ide kerültem a szövetségbe, ebbe az irányba is indultam el.”
Hozzátette, azóta is azon dolgozik, hogy a röplabdásokat segítse a sport utáni életükben, az elhelyezkedésükben és támogat minden olyan kezdeményezést, amely tanulást és fejlődést igényel.