Még nincs 18 éves, de Gergácz Olga már az Extraligában, sőt a MEVZA-kupában is bemutatkozott ebben a szezonban. A fiatal játékos tavaly nyáron érkezett Békéscsabára, és az az időszak valószínűleg azért is örök élmény marad számára, mert pályára léphetett az U19-es világbajnokságon. A tehetséges ütővel a kezdetekről, a beilleszkedésről és a jövőről is beszélgettünk.
Talán kevesen tudják, de a szombathelyi születésű Gergácz Olga viszonylag későn, 10 éves korában kezdett el röplabdázni. A labda már akkor sem állt tőle távol, de inkább a vízben használta, ám mivel a legtöbb osztálytársa röplabdázott, ő sem akart kimaradni a jóból. Lement egy edzésre, ahol valami azonnal rabul ejtette.
„Konkrét dologra nem emlékszem, csak arra, hogy nagyon jóban voltam az osztálytársaimmal, jó volt az edzés, az edző is kedves volt, segített mindenben. Olyanok voltunk, mint egy nagy család, ahol nagyon jól éreztem magam.”
Tóthné Szőke Csilla szerettette meg vele a sportágat, aztán Magyarósi Andrea, Bedőcs Gergely és Széll Dániel kezei alatt pallérozódott Szombathelyen, ahonnan Balatonfüredre került Fésüs Irénhez. Akkor már lehetett tudni, hogy fényes jövő áll előtte, de vajon mikor vált ez világossá?
„Ez akkor történt, amikor Szombathelynek volt extraligás csapata. Kimentünk megnézni egy meccset, és akkor mondta az edzőm, hogy meghívást kaptam az U14-es válogatottba. Először fel sem fogtam, hogy ez mit jelent, aztán amikor részt vettem az első edzőtáborban, akkor realizáltam, hogy ebből több is lehet, mint délutáni időtöltés, és komolyabban is szeretnék ezzel foglalkozni. Így is ugyanúgy tudtam mellette tanulni, de már amikor elsősként vízilabdáztam, akkor is heti 5 edzésem volt, úgyhogy nem volt újdonság, hogy több edzést kellett vállalni. Illetve az sem fordult elő soha, hogy nem mentem edzésre, mert valami más dolgom volt, mert azt vallom, hogy ha valamit csinálok, azt csináljam normálisan. Akkor is és utána is egyenrangú volt a sport és a tanulás.”
És ez még így is marad egy ideig, hiszen hamarosan jön az érettségi, ami után szeretne továbbtanulni. Jelenleg a közgazdasági irány vonzza, de nem érzi ezt véglegesnek, annyi minden érdekli. Röplabdában világosabb az út, szeretne hasznos tagja lenni az utánpótlásnak, majd az Extraligában, valamint a válogatottban is egyre több lehetőségre pályázik, és mindenképp a legjobbját nyújtaná.
Fiatalon már két költözésen is túl van, hamar önállósodnia kellett, de tisztában volt azzal, hogy erre szükség van.
„Tudtam, hogy muszáj lesz váltani annak érdekében, hogy profi sportoló lehessek. Annyira nem volt nehéz, Füreden szinte az egész csapat ott lakott a kollégiumban, úgyhogy bármi történt, tudtam segítséget kérni. Balatonfüred nincs annyira messze Szombathelytől, a szüleim két óra alatt ott tudtak lenni, ha kellett. Kicsit nehezebb tartani a kapcsolatot a barátokkal és a családdal, de ezt is megoldottuk. Amikor Békéscsabára jöttem, az már egyszerűbb volt, rutinosabb vagyok a kollégista életben, úgyhogy problémamentesen zajlott az egész.”
A Viharsarokban a beilleszkedéssel sem volt gondja, sőt nagyon egyszerűen ment neki, mert a játékosok többségével már töltött együtt időt a korosztályos válogatottaknál. Elmondása szerint az iskolában is mindenki segítőkész, a tanárok is odafigyelnek arra, hogy ők sportolók, a hiányzásokat is kicsit jobban tolerálják. Az osztálytársak hamar befogadták, és a város is nagyon tetszik neki, mert igencsak élhető. De hogy néz ki egy átlagos napja?
„Ha reggel is van edzés, akkor 6, fél 7 körül szoktam kelni. Fél 8-tól edzünk 60-75 percet, aztán 10-re megyek iskolába, ahol általában négy órám van. Szerencsére ott tudok ebédelni, azzal már nem kell foglalkoznom a koliban. Aztán amikor visszaérek, akkor kicsit pihenek, nézek egy filmet vagy sorozatot, de ha van mit, akkor tanulok is, vagy készülök az érettségire. Este 7-től edzünk megint, azaz 6 körül elkezdek készülődni, szerencsére nincs messze az Akadémia. Általában 9-ig tart az edzés, utána visszamegyek a koliba, még tanulok, ha kell, vagy telefonálok az otthoniakkal, esetleg nézek valamit, aztán megyek aludni. Nagyon élvezem és annyira jó, hogy a reggeli edzések során megkapom az egyéni képzéseket is, az órarendem is engedi ezeket, nem kell sokat hiányoznom!”
17 évesen még bőven fejlődőképes játékos, és azt is tudja, hogy jelenleg a türelemre kell koncentrálnia:
„Maximalista vagyok, és ha valami nem sikerül egyből, akkor gyorsan felkapom a vizet. Amiben már sikerült fejlődnöm, mióta itt vagyok, az a játékom gyorsasága, egyre jobban kezdem felvenni a tempót, köszönhetően annak is, hogy egy ideig a felnőtt csapattal edzhettem. Hálistennek az NB I-ben is sok játéklehetőséget kapok, ahol szintén gyorsabb a játék, mint U20-ban vagy U17-ben, hasznos, hogy ezt is megtapasztalhatom.”
Arra mondjuk nem kellett sokat várnia, hogy a felnőttek között is szerephez jusson, erre így emlékszik vissza:
„Amikor először szóltak, hogy a felnőtthöz mehetek meccsre, nagyon meglepődtem, mert körülbelül két hete lehettem itt. Igaz, mondták, hogy lesz majd lehetőség, de nem gondoltam volna, hogy egyből. Nagyon izgultam, mégiscsak ez az ország egyik legjobb csapata, amelyet Szombathelyen még csodálva néztem. De nagyon aranyos és segítőkész volt mindenki, elmondtak minden tudnivalót, folyamatosan támogattak az edzéseken is, segítettek beilleszkedni. Amikor pedig pályára léptem, az elképesztő élmény volt! A MEVZA-meccsen is rengeteg szurkoló volt, amihez nem nagyon voltam hozzászokva, és az is jó érzés volt, hogy Tóth Gábor is megbízott bennem és becserélt, még az Extraligában is” – idézte fel Olga, aki azt is elárulta, hogy sportágon belül Szakmáry Grétára és Melissa Vargasra néz fel, az egyetemes sportvilágban pedig Michael Jordan a példaképe.
Nem rossz nevek, amik egyúttal azt is mutatják, mennyire eltökélt a sport és a siker mellett, mi pedig drukkolunk neki, hogy minél szebbeket érjen el!