– Mit lehet tudni rólad? Miért választottad ezt a szakmát?
B.D.: Békéscsabán születtem és a gimnázium után egy kis vargabetűvel 2004. decembere óta újra itt élek, dolgozom. Megnősültem, s született három gyönyörű lányom. Mindannyian iskolába járnak már, a Petőfi Utcai Általános Iskolát erősítik.
Későn döntöttem el, hogy mi szeretnék lenni. Sokat gondolkoztam rajta, csak nem választottam rosszul. Édesapám volt a példa, s Édesanyám maximális támogatását is élvezve 2002-ben diplomáztam Szegeden, majd két évvel később, sikeres szakvizsgát követően költöztem ismét haza. Azóta a családi vállalkozást erősítem.
– Mikor és hogyan kerültél kapcsolatba a BRSE-vel? Mennyire áll hozzád közel a sport?
B.D.: A klub technikai igazgatójának, Varga Róbert invitálására látogattam ki a nagylányommal először egy meccsre, valamikor a 2016/2017-es szezon elején. Ott is ragadtunk a lelátón. A szurkolásból családi rajongás lett, nem túlzás, családunk életét igen nagy mértékben befolyásolja már az egyesület.
Két nagyobb lányom az U11 és az U13 korosztályban játszik, és a legkisebb is elkezdett ismerkedni a sportággal.
A hazai mérkőzéseken mindig kint vagyunk, és ha lehetőség van rá, az idegenbeli meccsekre is elmegyünk.
Több sportágat is kipróbáltam fiatalon, de sajnos nem voltam elég kitartó. Nézni szeretem inkább, és persze szurkolni.
– Van kedvenc játékosod? Ha igen, ki az?
B.D.: Több kedvenc játékosom is van. A korábbi szezonokból és a mostani idényből is. Szerencsére sok játékossal van személyes kapcsolatom. Többen felkerestek már a rendelőmben, ha segítségre volt szükségük. Ha feltétlenül ki kell emelni valakit, akkor Pekárik Esztit és Rády Bogi említeném.
– Melyik a legemlékezetesebb BRSE mérkőzés számodra és miért?
B.D.: A korábbi szezonokból egyértelműen a Béziers elleni CEV kupa nyolcaddöntő visszavágója az, ami a legemlékezetesebb számomra. Ott lenni, szurkolni Franciaországban és átélni a meccset, valamint az ünneplést, hatalmas élmény volt.
Örömteli, hogy már ebben az idényben is számos jó mérkőzés láttam. A Vasas elleni felkészülési és bajnoki meccset emelném ki. Előbbit azért, mert hosszú idő óta az első meccs volt, amit élőben nézhettem, utóbbit pedig azért, mert egy borzasztó negyedik szett után a csapat úgy összekapta magát, ahogyan csak egy összetartó, győzelemre éhes, csupa nagybetűs CSAPAT tudja!
– Mit vársz a szezontól?
B.D.: Elsősorban azt, hogy sérülések és Covid nélkül menjen végig ez az idény. Másodsorban remélem, hogy egyre több találkozón buzdíthatjuk a lányokat élőben. Harmadsorban pedig azt, hogy lepjük meg az olaszokat a CEV Kupában és a hazai versengésekben pedig trófeát vagy trófeákatkat szerezzük! Hiszem, hogy ennek a csapatnak reális esélye van rá!