Negyedik helyen zárt a BRSE U19-es együttese a Torma Ágnes Országos Ifjúsági Bajnokság hatos döntőjében, amelyet a Békéscsabai Röplabda Akadémián rendeztek. A háromnapos torna maratoni csatákat, csabai szempontból pedig egy nagyon szerencsétlen sérülést is hozott, mindezekről a csapat vezetőedzője, Nagy Attila beszélt honlapunknak.
„Nem vagyunk boldogok a negyedik hellyel, hiszen szerettünk volna döntőt játszani. Tudtuk, hogy erős lesz a mezőny, ez nem lepett meg minket” – kezdte az értékelést az edző.
„A sérülés viszont borzasztóan jött, és az egészben az a legrosszabb, hogy Feld Betti gyakorlatilag négy évet várt Boskó Ági mögött arra, hogy U19-ben és U21-ben ő legyen a kezdő irányító az országos döntőben, de ezt most az élet elvette tőle. Miatta vagyok a legszomorúbb és nem is az elbukott érem miatt. Az elmúlt 4-5 évben tisztességgel végezte a munkát, mégsem mutathatta meg, mit tud. Teljesen ártalmatlan szituációban letapadt a lába, részleges szalagszakadást szenvedett, de szerencsére nincs törés.”
Pénteken este 22:00-kor kellett pályára lépniük a fiataloknak az MTK ellen, a mérkőzésnek éjfél körül lett vége. Nagy arra is kitért, hogy nehéz olyan megoldást találni, ami tökéletes lehet:
„Az elmúlt 18 évben mindig játszottunk országos döntőt, aki azokra az időkre visszaemlékszik, az látja, mennyit fejlődött azóta minden. Persze, lehet úgy is dönteni, hogy kétpályás lebonyolítás legyen, de egyrészt akkor lennének csapatok, amelyek egymás után két meccset játszanának, másrészt szervezés szempontjából sem egyszerűbb. Több játékvezető kellene, a közvetítés erőforrásait szintén duplikálni kellene, és nem is nagyon van Magyarországon olyan létesítmény, ahol adott két olyan pálya, amelyek egyenlő feltételeket garantálnak, legyen szó borításról, fényviszonyokról, csapatok elhelyezéséről, lelátókról. Ráadásul a nézőknek sem mindegy, hogy egyszerre egy vagy két meccsre kell figyelniük. A körítés sem lenne olyan, a lányok már most belekóstolhatnak abba, milyen egy profi rendezvény reklámtáblákkal, szurkolókkal, élő közvetítéssel. A lényeg, hogy mindenki, aki részt vesz egy ilyenen, az tudja, hogy ez benne van a pakliban.”
A tréner szerint a csabai lányok zokszó nélkül tűrték a gyűrődést:
„Mi viszonylag korán lejátszottunk az első meccsünket, aztán tudtunk ebédelni, pihenni, utána pedig körvonalazódott, hogy este 10-kor fogunk játszani. Igen, fáradtak voltunk, de a sport ilyen, meg kell tanulni ezeken túllépni. Erre nem lehet fogni, és hát az MTK is ugyanakkor játszott. Szerencsére a lányok sem keresték a kifogásokat, egyszer sem hangzott el senkitől sem, hogy fáradt vagy éppen méltatlankodik, és ezért nagyon büszke vagyok rájuk. Sok mindent megéltem már az edzői pályafutásom alatt, arra viszont mindig is emlékezni fogok, ahogyan ez a közösség reagált a rendkívüli körülményekre. Játékban ez most ennyire volt elég, és Bettina sérülése hatalmas érvágás volt.“
A feladó pótlása nem volt egyszerű feladat, ezen a poszton ugyanis sokan hagyták el a BRSE-t:
„Az elmúlt időszakban 4-5 olyan irányítót vesztettünk el, aki ebben a korosztályban játszhatott volna, hiszen Boskó Ági az egyetem miatt az MTK-ba igazolt, Tóth Sára a Vasashoz távozott, Endrődi Hanna elhagyta a csapatot és elment Veszprémbe az NB II-be, Hunyadi Gréta abbahagyta a játékot, mert tavaly sérült volt és utána nem utaztattam el egy országos döntőre. Abban igazam lett, hogy néhányan lehettek volna türelmesebbek, nem kell azonnal maguknak követelni a helyet és a sikert, egy nélkülözés vagy mellőzés után pedig nem szabad elmenekülni, hanem dolgozni tovább és harcolni a helyért, aztán az élet megadta volna nekik a lehetőséget. Mint mondjuk most.
Tóth Adrienn egy 2006-os születésű, nagyon fiatal irányító, aki sokáig volt sérült idén, nehezebben tudott integrálódni a munkába. Januárig nem is ezzel a csapattal, hanem az U17-es, másodosztályban szereplő gárdával edzett, ami hatalmas szintkülönbség. Ez néha látszott, de ezzel együtt is meg lettek volna a lehetőségeink. A nyitásfogadásunk elmaradt a várt szinttől. Átlag fölött kellett volna teljesíteni, hogy ellensúlyozzuk, hogy nem a kezdő feladónkkal játszunk, ehhez képest átlag alatt maradtunk, és ezt mindkét Vasas kihasználta.”
Nagy mindezek ellenére is lát pozitívumot a szereplésben:
„Megtettünk mindent, és még egyszer mondom, büszke vagyok rájuk, főleg azok után, hogy szombaton hajnali 1-2 körül kerültek ágyba, másnap délben pedig már játszani kellett a jóval frissebb Szeged ellen, de 0:2-nél sem adták fel vagy engedték el ezt az egészet. Nem sokalltak be, harcoltak és fordítottak is. A lányok úgy érzik, mindent kihoztak magukból és ennyi volt bennük, és ez a legfontosabb.”