Vasárnap 1–0-s hátrányba kerültünk Kaposváron az Extraliga elődöntőjében, ezért szerdán mindenképpen nyernünk kell, hogy ne kerüljünk a szakadék szélére. Ehhez viszont teljesen más mentalitásra lesz szükség a pályán.
Majdnem napra pontosan három évet kell visszamennünk az időben ahhoz, hogy megtaláljuk, mikor volt legutóbb hátrányban a Swietelsky-Békéscsaba egy olyan playoffpárharcban, ami nem a finálé volt.
2021 tavaszán az elődöntőben szintén a Kaposvárral csaptunk össze, akkor az első meccset otthon játszottuk és nagyon simán elvesztettük 3:0-ra. Az a találkozó annyira egyoldalú volt, hogy egyik játszmában sem sikerült 18-nál több pontot összeszednünk, és mindezt a Békéscsabai Városi Sportcsarnokban. Hogy miként reagáltunk a demoralizáló eredményre és a pályaelőny azonnali elbukására? Megnyertük a következő három összecsapást, ezekből kettőt idegenben, mindkettőt öt szettben, ráadásul az utolsón a csapat fele már a Coviddal küszködött. Később kiderült, ezek voltak a legutolsó fellépéseink, hiszen a vírus letarolta a csapatot és nem tudtunk kiállni a Fatum-Nyíregyháza elleni fináléra, de most nem ezen van a hangsúly.
Természetesen azóta mindkét klubnál kismillió változás ment végbe és nagyon nehéz éles párhuzamot vonni a három évvel ezelőtti, valamint a mostani szituáció között. Nem lehet eldönteni, melyik könnyebb vagy keményebb, mindenesetre a vasárnapi, kaposvári produkciónk nem volt annyira kilátástalan, mint a 2021-es első találkozó, de az is igaz, hogy a formaingadozás idén sokkal inkább jellemző ránk, mint akkor.
„A kupadöntőben küzdöttünk és jól röplabdáztunk egy jó csapat ellen, majd pihenővel együtt normális hozzáállással és viselkedéssel készültünk a Kaposvárra, szóval semmi előjele nem volt annak, ami történt. De nem is szokott lenni. Ez az egyik dolog, a másik pedig az én nagy problémám, hogy még csak azt sem láttuk, amit az UTE ellen, ahol a hazaiak rendre nekünk estek és agresszívak voltak. Látványosan akarták a győzelmet és a továbbjutást, mozgósítottak mindent, és én ezt vasárnap nem éreztem sem a Kaposvár, sem a mi oldalunkról. Olyan volt, mint egy szeptemberi félkészülési mérkőzés, abból semmit sem lehetett érezni, amit a lányok mondtak előtte, hogy nekik ez a döntő a döntő előtt és ezt meg akarják nyerni. De a Kaposvár sem rázta a rácsot, nem akarta meginni a vérünket, mert akkor még el tudtam volna fogadni a 3:1-et. Hiányoltam a tüzet, mert ez el tud mozdítani olyankor is, amikor rosszul játszunk, és hiába forgattam a csapatot, ezt senki sem tudta behozni a pályára”
– értékelte a vasárnapi első felvonást Tóth Gábor. Hozzátette, a szezon végére már meg kellene tanulni, hogy ha az ember csapatban dolgozik, akkor annak a csapatnak valahogy funkcionálni kell. Szerinte egyénileg fel tudjuk venni a versenyt mással, a kulcs, hogy mikor lesz együttműködés. Úgy véli, ebben csak a játékosok tudnak előrelépni, nincs varázsital, amit megisznak és egy csapattá válnak, pedig lett volna alkalom ezt kialakítani.
„Egy társaság akkor válik igazán jó csapattá és egységgé, amikor rossz játékkal is nyerni tud. Mi vagy jól játszunk és nyerünk, vagy nem játszunk jól és nem nyerünk. Szerdán viszont bármi történik, muszáj lesz győzni, hogy versenyben maradjunk”
– fogalmazott vezetőedzőnk, aki azt is elmondta, hogy röplabdás szempontból az a legfájóbb, hogy a meccset visszanézve úgy néz ki a produkció, mintha nem is lenne mögötte munka vagy edzés, pedig rengeteget tettek bele. A banális védekezésbeli hibákat és a visszaeső feladásokat kiemelte, amikért különösen kár, mert egyébként a szezon egyik legjobb nyitásfogadó számait hozták a játékosok.
Egy biztos, többet már nem nagyon lehet hibázni, különben kritikussá válna a helyzet, és mondani sem kell, mekkora különbség van egy három győzelemig tartó párharcban az 1–1-es és a 0–2-es állás között.
Kezdés szerdán 18:00-kor a Békéscsabai Városi Sportcsarnokban, a mérkőzést Jámbor Tamás és Villás Tibor vezeti.