Sok szempontból emlékezetes, és minden tekintetben tanulságos szezon végéhez közelít a Békéscsabai Röplabda Sportegyesület. Értékelni még korai ugyan, de az elmúlt hónapok konzekvenciáit el lehet kezdeni levonni, ezek pedig támpontokat jelenthetnek a jövőbeli útkijelölésben. Erről beszélgettünk a BRSE elnökével, Baran Ádámmal.
Bronzmérkőzésre készül a csapat, miként értékelik ezt a klubnál?
A végleges konklúziókat az idény végeztével vonjuk le, most arra fókuszálunk, hogy éremmel zárjunk a bajnokságban is. A szezon előtt azt a célkitűzést fogalmaztuk meg, hogy jussunk fináléba a Magyar Kupában és az Extraligában is. Ez utóbbi nem sikerült, így természetesen van bennem hiányérzet, azonban azt ne felejtsük el, hogy 13 éve mindig a legjobb 4 között van a csapat, ami egyedülálló a magyar élvonalban, de nemzetközi kitekintésben is ritka. Tehát nem kell lesütött fejjel járnunk.
Minek köszönhető, hogy ennyire hektikus volt a szezon?
Ez egy összetett kérdés. Kár tagadni, több olyan mérkőzés volt, ahol csalódást keltő produkciót mutatott a társaság. Későn állt össze a végleges költségvetésünk, ami alapvetően meghatározott sok mindent: volt egy rendelkezésre álló forrásmennyiség, amiből az Extraliga középmezőnyét lehetett volna megcélozni, az lett volna az egyszerűbb megoldás. Szívós munkával sikerült ezen emelni, de ekkorra már beszűkült a játékospiac, ami magában rejtette a kockázatot.
Ezen felül, soha nem látott sérülés és betegséghullám sújtott minket. Egyszer sem kerestem kifogást, de soha az elmúlt évtized során nem tapasztaltam ilyet, szinte nem volt olyan, hogy teljes csapattal tudtunk volna készülni. Ezen már kár keseregni, meg kell szerezni a bronzérmet, pláne úgy, hogy lesznek, akiknek karrierjük utolsó mérkőzései ezek, így közel sem mindegy, hogy milyen szájízzel búcsúznak.
Apropó sérülések és betegségek, miként áll jelenleg az együttes egészségileg?
Sok jóval nem tudok szolgálni… Tóth Gábor tüdőgyulladás gyanújával napokig az ágyat nyomta, bízunk benne, hogy vasárnap már ő tudja vezetni az edzéseket. Bodnár Dorottya bokaszalag-szakadása után lábadozik, de legalább elkezdte a tréningeket. Molcsányi Rita már az elődöntők során fájdalomcsillapítókkal játszott gerincproblémái miatt, a helyzet azóta sem javult. Megtörtént az MRI vizsgálat, járt neurológusnál, napi szinten zajlanak a kezelések, ám egyelőre nincs sok előrelépés.
Említetted, hogy egyre nehezebb a szükséges hátteret megteremteni a professzionális munkához. Ebben hogyan fest most a helyzet?
Gazdálkodásunk stabil, nincsenek kintlévőségeink, kétes ügyeink. Egy korábbi interjúban elmondtam, csalódásként éltem meg, hogy a nagyszerű eredmények dacára nem sikerült megoldani, hogy hosszú távú kiemelt támogatói hátteret alakítsunk ki, így gyakorlatilag évről évre új csapatot kell építeni, ami nem könnyű feladat sem szakmailag, sem pedig a menedzsment szempontjából. A szurkolók általában top igazolásokra vágynak, de ez nem a „Gazdálkodj okosan!” társasjáték, ahol a konyhaasztalnál virtuális forrásokat rakosgat ide-oda az ember.
Van egy közel kétmilliárdos saját létesítményünk, amit önerőből tartunk fenn, ez éves szinten több tízmillió forintos kiadás. Nincs mögöttünk „kiemelt klub” státusz vagy állami sportiskolai cím, ami vetélytársaink zömének hatalmas segítség és támasz. Ezek ismeretében hatalmas dolog, amit eddig elértünk és felépítettünk! A legtöbben el sem tudják képzelni, hogy mekkora munka ennek működtetése.
Sokakat érdekelnek a jövővel kapcsolatos bejelentések. Ebben vannak konkrétumok?
A szezont követően fogunk majd bejelentéseket tenni a jövőbeli stratégia, célkitűzések és a játékoskeret változásait illetően. Egy fenntartható rendszert építünk és még nagyobb hangsúlyt fektetünk az utánpótlásra! A minőségi utánpótlásnevelés a legfontosabb, hiszen hosszú távon ez adhat megfelelő alapokat a sikeres felnőtt csapat működtetéséhez. Korosztályos csapatainknál elindult egy paradigmaváltás, ami nem megy egyik napról a másikra, de vannak biztató jelek. Megvan a cél, hogy hova akarunk eljutni, optimista vagyok ezek abszolválását illetően.